Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)

2 éttermi és vendéglői üzemmel együtt, vagy egyenként is szabad kézből eladhassa, a melyek szerint továbbá az alperes a háztulajdonossal kötött bérleti szerződéssel a vendéglői és éttermi helyiségekre nézve szerzett jogát a felperesre átruházta és magát azoknak a helyiségeknek a felperes kívánságára minden ellenszolgáltatás nélkül ennek birtokába való átbocsátására kötelezte, csakis a felperes kölcsönkövetelésének biztosítását czélozták. A felebbezési bíróság továbbá tén>állásként azt állapította meg, hogy az alperes a vendéglői helyiség egy részét kávéházzá alakította át, a felperes pedig a részletfizetések elmulasztása miatt a vendéglői felszerelést elárvereztette és megvette, a kávéházat továbbra is az alperesnek meghagyta és hogy a peres felek abban is megállapodtak, hogy a vendéglőre más vevőt keresnek s addig, mig ilyet találnak, a vendéglőt is az alperes vezeti tovább, azonban vevőt ez ideig nem találtak. Ilyen tényállás mellett alaptalannak találtatott az alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a felebbezési bíróság a per eldöntésénél ezt a tényállást figyelembe nem vette, ítéletét nem erre a tényállásra alapította és arra a helyes anyagi jogszabályt nem alkalmazta s e tényállás által az ij alatti okirat 6. és 7. pontjának rendelkezését hatályon kívül helyezettnek nem tekintvén, az alperest az összes helyiségeknek átbocsátására kötelezte. Ugyanis ama tény által, hogy a felperes a vendéglői felszereléseket elárvereztette és megvette, jogilag el nem enyészett az alperesnek az a kötelezettsége, hogy ezeket a felszereléseket, a melyek az árverési vétel által felperes sajátjává váltak, a felperesnek kiadja; ama tény által pedig, hogy a felperes a kávéházi helyiséget az árverés után az alperesnél meghagyta és hogy megállapodtak a felek abban, hogy a vendéglőre vevőt keresnek s addig, mig ilyet találnak, a vendéglőt az alperes vezesse tovább, lényegében el nem enyészett az alperesnek az a kötelezettsége, hogy az összes helyiségeket a felperes kívánságára, ennek visszabocsássa, mert a helyiségeknek és felszereléseknek addig az ideig való birlalása által, mig a felek vevőt keresnek és találnak, az alperes azt a biztosítékot nyerte ugyan, hogy a helyiséget addig ő használhassa s az eladásba és a vevő megválasztásába ő is befolyhasson, azonban ezt a bizonytalan időre szóló ideiglenes állapotot a felperes csak a megfelelő és esetleg birói megállapítás alá eső