Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XV. kötet 1909,1910 (Budapest, 1911)

95 a követelés behajtása körüli késedelmét tárgyazó kifogásukra a felebbezési bíróság súlyt nem helyezett, mert ez a kifogásuk egyáltalán nem tárgyaltatott és a felebbezési biróság nem hozta fel Ítéletében az okokat és bizonyítékokat, a melyekből megállapítható volna, hogy az egyenes adósok soha sem voltak abban a helyzetben, hogy rajtuk 5000 K behajtható volt volna és így a felebbezési biróság a S. E. 04. §-ában foglalt indokolási kötelezettségének eleget nem tett. Ez a panasz azonban alaptalan, mert a felebbezési biróság Ítélete indokaiban tüzetesen foglalkozik a behajtás körüli késedelem tárgyában felhozott kifogással és annak birói tekintetbe nem vehető voltát indokolta is azzal, hogy az V. és VI. r. alperesek a jogi döntés alá tartozó késedelem birói kimondására alkalmas és figyelembevehető lényeket sem fel nem hoztak, sem nem bizonyítottak. A mikor pedig ilyen körülmények közt a felebbezési biróság iíj. G. Endre tanúvallomása alapján azt tartotta megállapíthatónak, hogy néhai H. Károly az egyenes adós G. Endrétől ennek rossz vagyoni viszonyai miatt követelését korábban sem tudta volna behajtani, akkor merőben alaptalannak tűnik fel az V. és VI. r. alpereseknek az a felülvizsgálati panasza, hogy a behajtás körüli késedelem tárgyában felhozott kifogásuk nem tárgyaltatott s hogy a felebbezési biróság nem hozta fel a meggyőződésének megalkotására szolgáló okokat és bizonyítékokat és indokolási kötelezettségének eleget nem tett volna. Valamennyi alperes panaszolja, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett akkor, a mikor az A) alatti kölcsön kötelezvényben valamennyi alperes által részint egyenes adósokként, részint készfizető kezesekként vállalt kötelezettséget ügyletújítás (novatió) által elenyészettnek nem mondotta ki a 37. alatti későbbi egyezség alapján. Ez a panasz is alaptalan. Az alakilag és tartalmilag nem vitás A) alatti kötelezvényvényben az I. és III. r. alperesek egyenes adósokként, a többi alperesek pedig készfizető kezesekként 1904 január 20-án azt a kötelezettséget vállalták, hogy az 5000 K kölcsöntőkét hat havi felmondás után H. Károlynak megfizetik, a mennyiben azt az I. r. alperes addig negyedévi 200 K-ás részletekben nem törleszti le.