Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

élt, és hogy felperes alpereseket a megtérítés iránt időről-időre nem, hanem csak a szerződési viszony megszűnte után, utólagosan szólította fel. A kir. Guria úgy találja, hogy mindezek a körülmények felperesnek alperesek ellenében a 15,240 korona iránt megtérítési igényét jogilag egyáltalában nem érinthetik. A megtérítés iránt netán késedelmesen történt felszólítás ugyanis a kir. Guria 57. sz. polgári döntvényéhez képest és azért nem bir jogi jelentőséggel, mert felperesnek illető megtérítési igénye az általános magánjogi szabályok szerint el nem évült. Az alperesek kétségtelenül a felperes figyelmeztetése nélkül időről-időre könnyen meggyőződhettek volna arról, hogy az illető járadékadó járulékaival együtt időről-időre felperes terhére az illető haszonbéri összeg után kivettetett; már pedig, a mint ezt a kir. Guria 71. sz. polgári döntvényének indokaiban is lényegileg hasonló értelemben kimondotta, ha a tulajdonos tulajdonát azzal a kikötéssel adja haszonbérbe, hogy az adókat helyette a haszonbérlő tartozik fizetni, kétségtelenül az a szerződő felek akarata, hogy a haszonbérbeadó egyrészről meneküljön az adókivetés körüli ellenőrzés és az adóbefizetés fáradságától és költségétől, másrészről határozott összegű tiszta haszonbérre tegyen szert, a melyre ne legyen befolyása az adókivetésnél évről-évre előfordulható változó eredménynek; ilyen esetben tehát nem a haszonbérbeadónak, ki az adófizetési kötelezettséget esetleg az adóleszállításból származható minden előny fentartása és maga részéről ezzel kapcsolatban valamely kötelezettségnek elvállalása nélkül hárította a haszonbérlőre, hanem az adófizetési kötelezettséget feltétlenül magára vállaló haszonbérlőnek áll érdekében és önmaga iránt való kötelességében az, hogy a részéről feltétlenül elvállalt adószolgáltatás kivetését ellenőrizze és könnyítéséről a törvény által megengedett módon, esetleg megfelelő jogorvoslat útján gondoskodjék; következésképen felperest a miatt, hogy alpereseket az illető kirovásra időről-időre nem figyelmeztette és az illető kirovás ellen időről-időre jogorvoslattal nem élt, a szerződéshez képest kötelességmulasztás nem terheli; ilyen körülmények között tehát felperes azzal, hogy a jogerősen ő reá kivetett 15,240 koronát alperesek helyett kifizette, jogilag nem is tekinthető alperesekkel szemben olyannak, mint a ki tartozatlan