Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

32 bezési eljárásban is már csak 13,823 kor. 63 fillér töke, ennen, az 1908. évi január hó 1-ső napjától járó 6% kamata és ugyanettől a naptól számított 1 % kötbére iránt fentartott keresetével lényegileg azért utasította el, mert felperes a visszafizetendő követelésébe beszámítani tartozik az illető megállapodásból reá háramlót! vagyoni előnynek azt a részét, a melyet az 1907. évi november hó 1-ső napjától az 1913. évi május hó 1-ső napjáig terjedő időre a kölcsönügyletnek fennállása reményében kapott és a melynek jogalapja a kölcsönügyletnek az 1907. évi november hó 1-ső napján történt felbontásából folyólag elesett. A felebbezési bíróságnak ez az indokolása jogilag téves. A tényállás szerint ugyanis nem köttetett ki feltételül, hogy az 1907. évi április hó 5. napján létrejött megállapodás következtében az A) alatti okiratban foglaltakhoz viszonyítva felperesre hárult vagyoni előny felperest csak akkor illeti meg, ha a kölcsönügylet az 1913. évi május hó 1-ső napjáig fennáll; ennek feltételként kikötése nélkül tehát mi jogi jelentősége sincs a jelen perben annak, hogy felek abban a reményben voltak, hogy a kölcsönügylet az utóbbi ideig fennáll és mégis már az utóbbi idő előtt bonyolittatott le és így felperesnek ahhoz a vagyoni előnyhöz való igénye, illetőleg ehhez való megtartási joga a kölcsönügyletnek az illető idő előtt történt lebonyolítása következtében jogilag meg nem szűnt. Ehhez járul, hogy a tényállás szerint I. és Il.-rendű alperesek a 130,480 kor. 64 fillér tőkét egyébként feltétlenül és függetlenül vállalták magukra akként, hogy ezt az 1907. évi november hó 1-ső napjától kezdődőleg 12 féléven át 12,600 korona félévi járadék kifizetése által elégítik ki, a többire nézve, reájuk nézve az A) alatti okirat rendelkezései épségben hagyatnak; ebből tehát jogszerűen következik, hogy az illető megállapodásból, nevezetesen Cz. K. József által az 50,000 koronának az illető czélból felperes rendelkezésére bocsájtása folytán felperesre háramlott vagyoni előny kizárólag magának az eredeti adósnak személyes és olyan ténykedésén alapszik, mely arra való tekintettel, hogy az a vagyoni előny különleges szakértelem nélkül és legkisebb gondosság mellett is előre fel volt ismerhető, nyilvánvalóan és különlegesen a kölcsönügylet további sorsától függetlenül arra irányult, hogy az a vagyoni előny a felperesre háramoljék; éppen ezért az az önként szolgáltatott vagyoni előny