Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)
260 és nincs nyoma a felebbezési bíróság tárgyalási jegyzőkönyveiben, sem ítéletében, sem pedig az ötödrendű alperes külön'iratában, hogy ez az alperes bizonyítani kivánta volna, hogy a felszámított látogatások meg nem történtek s az ebbeli bizonyítás lehetőségét az gátolta volna, hogy a felperes a látogatásoknak hónapjait és napjait a keresetben elő nem adta. A felebbezési bíróság nem állapította meg tényállásként, hogy a felperes és a házastársak közt ügyleti megállapodás jött volna létre, akár a gyógykezelés díjtalan voltára, a mely az orvosnál nem vélelmezendő, akár a díjazásnak az alkalmi ajándékokkal való kiegyenlítésére nézve és így az a panasz, hogy a felebbviteli bíróság jogszabály sértésével nem tekintette a gyógykezelést díjtalannak s annak díjazását az ajándékokkal kiegyenlítettnek, alaptalan. Ellenben alaposnak találtatott a felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy a felperes díjazására nézve alapul nem a felperes orvosi látogatásainak és beavatkozásainak számát és nem az 1876. évi XIV. t.-cz. 48. §-a alapján a magyar kir. belügyminiszter által 1900. évi deczember 13-án 135,000 szám alatt kiadott rendelettel közölt magánorvoslási díjszabást és az erre vonatkozó orvosi szakértői véleményt vette, hanem e helyett a felperes díjazására nézve alapul a házi orvosokat megillethető átalányösszeget tekintette irányadóul. A felebbezési bíróság ugyanis tényállásként megállapította, hogy a felperes J. Hugót és nejét 1901 szept. 29-től 1907 okt. 31-ig, illetve 1908 jan. 7-ig betegségeikben ezek kívánatára állandóan gyógykezelte; megállapította továbbá, hogy a felperes a nevezett házastársaknál az A) alatti jegyzékben feltüntetett orvosi látogatásokat és ténykedéseket valósággal teljesítette. Ellenben nem állapította meg a felebbezési bíróság azt, hogy a felperes, mint orvos és a gyógykezelt J. házastársak közt a gyógykezelés díjazására nézve évenkinti átalányösszegben történt volna megállapodás, hanem csak azt állapította meg tényállásként, hogy a J. házastársak a felperes részéről teljesített orvosi működésért haláluk esetére való díjazást helyeztek kilátásba és ezt a felperes el is fogadta, de ennek a díjazásnak összege meg nem határoztatott.