Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)
215 következtetést, hogy az alperes sértette meg a házassági együttéléssel járó kötelességeket és hogy a felperes ilyen körülmények közt nem kötelezhető az alperessel való együttélésre. Mert az alperes magatartása ellenkezik a házasság erkölcsi jellegével és azzal a természetes és jogi következésével, hogy a nő a házasság megkötése révén nemcsak névlegesen, hanem valósággal is részesül a férjének társadalmi állásával egybekötött összes előnyökben és abban a megbecsülésben, a mely a tisztességes feleséget megilleti. A titokban tartott házasság a feleséget kétes és kínos helyzetekbe sodorhatja, a melyek jó hírnevét is veszélyeztethetik és éppen ezért a felperesnek azt a követelését, hogy az alperes a szokásos módon hozza nyilvánosságra a vele történt házasságralépést, a házasság jogi és erkölcsi természetéből kifolyónak kellett tekinteni és e követelés teljesítésének az alperes részéről megtagadását olybá kellett venni, hogy a házassági együttélést ő teszi lehetetlenné. Éppen ezért a felebbezési bíróság nem sértett meg anyagi jogszabályt, midőn az alperest, a kit bíró minősége a jogi és erkölcsi jogszabályoknak a legszigorúbb értelmezéssel való megtartására kötelez, a felperessel szemben készpénzben nyújtandó tartás szolgáltatásában marasztalta. Az alperes felülvizsgálati kérelme sikerre nem vezetvén, őt kellett, a S. E. 109.. 168. és 204. §§-ai értelmében a felülvizsgálati eljárás költségeinek viselésére kötelezni. (Kir. Curia L G. 34/1909. 1909 április 30.) 2921. Az a körülmény, hogy a férjétől külön élő nő a békéltetés megkísérlése czéljából tervezett talákozásról történt elkésésének valódi okát férje előtt eltitkolta, nem olyan súlyos természetű tény, hogy a férj e miatt jogosítva volt ökölbe szorított kézzel nejét megtámadni. A felebbezési biróság felperest ideiglenes nőtartás iránti keresetével elutasította, ellenben a kir. Curia alperes ideiglenes nótartási kötelezettségét megállapította és a felebbezési bíróságot további eljárásra utasította a következő indokolással:
