Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

187 évekről levágatlanul maradt erdőjutalékaikat levágassák és ennek alapján azt kérték felperesek, hogy alperes 35 hold 21 O-öl erdőterület kihasználásának tűrésére vagy ennek fejében 5600 K tőke és járulékai megfizetésére köteleztessék. A felebbezési bíróság Ítélete szerint felpereseket keresetükkel egészben elutasította és ezt az Ítéletet felperesek anyagi és eljárási jogszabálysértés miatt az alapon támadják meg felülvizsgálati kérelemmel, hogy a tényállás nem helyesen lett megállapítva és hogy a felebbezési bíróság az 0. P. T. 1009. és 1017. §-ait helytelenül alkalmazta, midőn kimondotta, hogy K. Sándor meghatalmazottnak ténykedéseiből alperesre, mint meghatalmazóra kötelezettség nem háramlott. Alaptalan felpereseknek az anyagi jogszabálysértésre fektetett panasza. A felebbezési bíróságnak a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó ítéleti tényállása és a peresfelek között alakilag és tartalmilag nem vitás haszonbéri szerződés szerint a levágásra átadott erdőterület levágandó és a levágott fa a vágási év április hó 24-ik napjáig az erdőből elhordand6 volt, mert különben a le nem vágott vagy el nem hordott fára felpereseknek mi igényök sincs, kivéve azon egyetlen esetet, ha a fát holdankint még 50 frtban sem tudnák értékesíteni a gyenge tél miatt, a mikor is a fenmaradt részt a következő évben is levágathatják, ez azonban csak az alperesnek történt előleges bejelentése és jóváhagyása mellett történhetik meg. Az utolsóévre azonban ez az engedmény nem szól, hanem tartoznak a bérlők annyi fával megelégedni, a mennyit levágtak, vagy eladhattak. Felperesek az 1900—1904. évben összesen 21 hold 52 D-ölet és az 1904;905. bérleti évre 9 hold 76 D-ölet hagytak kihasználatlanul. Alperes az utolsó haszonbérleti évben megtiltotta felpereseknek, hogy a megelőző évekről levágatlan maradt erdőjutalékaikat levághassák. K. Sándor alperes által arra volt megbízva, hogy felpereseknek a vágterületeket kijelölje, de arra nem volt megbízatása, hogy a felpereseknek engedélyt adjon arra, hogy ezek az évi famennyiség egy részét a következő években levágásra fennhagyhassák; és hogy felperesek nem bizonyították, hogy alperes bele-