Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

150 közbenszóló Ítéletnek csak akkor tekintendő, ha az elsőbiróság a kártérítési kötelezettséget kimondja, nem pedig akkor, ha az elsőbiróság a keresetet a kártérítési kötelezettség fenn nem állása okából elutasítja, a midőn is ítélete végitéletnek tekintendő. (Erd. e.) A felebbezési bíróság a felperes nyomdatulajdonos kártérítés iránti kereshetőségi jogát meg nem állapítván, közbenszóló ítéletében felperest keresetével, a kir. Guria pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: A felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 185. §. a) és c) pontjai alapján anyagi és eljárási jogszabályok sértése és helytelen alkalmazása miatt a felperes támadta meg felülvizsgálati kérelemmel. Felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság helytelenül minősítette a peres felek közt megkötött jogügyletet kereskedelmi ügyletnek, és így helytelenül alkalmazta az 1875 : XXXVII. t.-cz. 265. és 336. §-ai rendelkezését, s helytelenül mellőzte az 0. P. T. 885. és 887. §-ai rendelkezését, alaptalan. A 2y. alatti szerződési okirat tartalma szerint a szerződés tárgyává nemcsak könyvnyomdai gépek, betűk, állványok és egyéb felszerelések, hanem kifejezetten a F. Ignácz házában elhelyezett és a felperes részéről iparszerűleg folytatott nyomdaüzlet és a K. czimű lap tulajdonjoga és ezzel együtt ennek a lapnak kiadói joga is tétetett. Az iparszerűleg folytatott nyomdai iparűzletnek és egy időszaki lap tulajdonjogának s ezzel együtt kiadói jogának átruházása iránt kötött ügylet a K. T. 259. §. 5. pontja értelmében kereskedelmi ügyletnek tekintendő, még ha figyelmen kivül hagyathatnék is az a körülmény, hogy a felperes magát a kereset külzetén kereskedőnek, a 2V. alatti szerződési okiratban nyomdatulajdonosnak, tehát nyomdásziparral foglalkozónak, papirüzlettel foglalkozónak és az l-/. alatti külön iratban sörnagyraktár tulajdonosának, e mellett biztosítási ügynöknek nevezte, a kinek szerződése a K. T. 261. §-a szerint kétség esetében kereskedelmi üzlete folytatásához tartozónak tekintendő. A felebbezési bíróság tehát helyesen minősítette a szóban forgó eladási ügyletet kereskedelmi ügyletnek és helyesen alkalmazta arra a K. T. 265. 336. §-a rendelkezését.