Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)
peresek a szerződés megkötése után a haszonbérlemény területének mennyiségét és minőségét illetően kijelentéssel éltek volna; ellenben valónak fogadta el, hogy a szerződésnek irásba foglalásakor az alperesek valamelyike nemcsak nem tett a szerződés tartalmával ellenkező nyilatkozatot, hanem éppen az alperesek hivlák fel a felpereseket, hogy fontolják meg jól a dolgot, mert elsőrendű felperes azt jelentette ki, hogy a térfogatra nem helyez súlyt, ezzel a tényállással szemben pedig az ügy eldöntésére nem birván jogi jelentőséggel az a körülmény, hogy az alkudozások folyamán éltek-e az alperesek a terület mennyiségét illetően kötelező kijelentéssel, ehhez képest a felebbezési biróság az ez irányban megajánlott bizonyítás felvételét jogszabály megsértése nélkül mellőzhette; mert továbbá sem a tárgyalási jegyzőkönyvből, sem az Ítélet tartalmából nem tűnik ki, hogy a felperesek felhoztak és arra a bizonyítást megajánlották volna, hogy az alperesek a haszonbérlemény megszemlélésekor őket megtévesztették oly módon, hogy a haszonbérleményhez tartozóként idegen területeket kijelöltek volna, és hogy a szóbeli tárgyaláson szóval előadott lényeges tényállításaik sem a tárgyalási jegyzőkönyvbe, sem pedig az Ítéletbe fel nem vétettek ; — már pedig annak bizonyítására, hogy a fél a szóbeli tárgyaláson mit hozott fel, a S. E. 197. §-ához képest bizonyítékul egyedül a tárgyalási jegyzőkönyv, a S. E. 160. §-a szerint csatolható külön irat és az ítéletben foglalt adatok alkalmasak. Végül mert a biróság a szakértők véleményét ténybeli meggyőződésének megállapításánál figyelembe veheti ugyan, ha azonban azok véleményét nem találja meggyőzőnek, azt eljárási szabály megsértése nélkül hagyhatja figyelmen kívül. Hasonlóan alaptalan az anyagi jogszabály megsértésére alapított, panasz is. A felebbezési biróság ítéletében foglalt ügyállás szerint ugyanis a felperesek kártérítési keresetüket arra alapítják, hogy az alperesek őket a haszonbérlemény terjedelmére és minőségére nézve megtévesztették, mert az sem mennyiségileg, sem minőségileg nem egyezik a B) a. levél adataival, a melyben az elsőrendű alperes neki a haszonbérleményt fölajánlotta, és mert az alperesek feltétlenül arra kötelezték magukat, hogy a haszonbérlemény területének mennyisége és minőségében mutatkozó eltérés esetén a felpereseket kártalanítják.