Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIV. kötet 1908,1909 (Budapest, 1910)

67 korona értéket képviseltek; és a bérlő személyében beállott változások alkalmával a kompoknak az új bérlő részére való átadása és azok értékkülönbözetének megállapítása és a távozó bérlő részére való megtérítése, mindannyiszor a bérbeadó uradalom képviseletének jelenléte, ellenőrzése és hozzájárulásával következett be. A felebbezési bíróság a szerződésnek idézett tartalmából és ebből a ténymegállapításból azt a jogi következtetést vonta le, hogy ezzel alperes felperes követelési jogát elismerte és ezek alapján alperes fizetési kötelezettségét megállapította. A felebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja téves; mert a szerződő felek között a szerződési megállapodás irányadó; e szerint pedig felperes a kompokat csak használatul kapta és így csak szerződésszerű kötelezettségének tett eleget, midőn azokat a bérlet megszűntével a bérbeadó utódának, alperesnek visszaadta; és a szerződés értelmében a bérlő egyedül felelőssé tétetett az iránt, hogy a kompok e visszadáskor 840 K értéket képviseljenek, de a szerződés egyáltalán nem tartalmaz olynemű megállapodást, hogy bérbeadó a kompoknak 840 koronán felüli többletértékét a bérlőnek megtéríteni tartozik; következőleg felperes ezt a becsatolt szerződés alapján a bérbeadótól annál kevésbbé követelheti, mert jogszabály szerint a használatul átadott dolgok időnkénti áremelkedése a tulajdonjogból kifolyólag a bérbeadó tulajdonos javára esik és felperes ezzel szemben nem bizonyította, hogy bérbeadóval a szerződés kelte után ettől eltérőleg állapodott rneg, vagy bérbeadó felperest a régi kompok helyett újabb és értékesebb kompok előállítására feljogosította és hogy a bérbeadó jogutóda alperes e tekintetben a bérlővel szemben valamely kötelezettséget vállalt volna magára és e megállapított tényállásból helyesen nem következtethető, hogy a haszonbérbeadó a kompok értéktöbbletének megtérítését magára nézve kötelezőnek elismerte. Ezek alapján felperest a felebbezési bíróság Ítéletének megváltoztatásával keresetével elutasítani és a S. E. 109., 168. és 204. §-a értelmében az összes alperesi perköltség megfizetésére kötelezni kellett. (Kir. Curia I. G. 145/1908. 1908 november 12.) 5*