Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)
ELŐSZÓ A VI. KÖTETHEZ. A jogászközönségnek hasznos szolgálatot vélünk teljesíteni, a midőn ít kir. Curia polgári felülvizsgálati tanács legújabb határozatainak gyűjteményét közrebocsátjuk. Keménylhető, hogy rövid idő választ el attól az általános óhaj \ alósításától, hogy az új polgári perrendtartás megalkottatni s ezzel a szóbeliség •és közvetlenség elve az egész vonalon, vagyis nemcsak a sommás, hanem az eddigi rendes perekben is érvényre fog jutni. Ha a kir. Curia polgári felülvizsgálati tanácsa határozatainak rendszeres gyűjtemény alakjában való közzétételének főczélja ezentúl is az lesz, hogy az 1803 : XVIII. t.-czikkben foglalt sommás eljárásban lefektetett új perjogi elvek a curiai gyakorlat alapján könnyebben megérthetek legyenek és az egyes curiai határozatokban kifejezésre jutott, úgj az eljárásra, mint az anyagi jogra vonatkozó döntések a jogkereső léleknek, a gyakorló ügyvédeknek és a bíráknak tájékozásul szolgáljanak, úgy kétségtelen, hogy e határozatoknak gyűjteménye hivatva lesz arra is, hogy az összes perekre kiterjedően alkotandó új törvényre való átmenetel előkészítse, minthogy köztudomás szerint az új törvény tervezete az 1893 : XVIII. t.-czikkben foglalt alapelvi rendelkezéseken lényegileg alig változtat, hanem azokat csak megfelelően átalakítja, kibővíti, következéskép e gyűjtemény az alkotandó új törvény alkalmazásánál is nélkülözhetetlen segédforrásul szolgálhat. Túlnyomó fontosak voltak azok az okok, a melyek a törvényhozást arra indították, hogy az új eljárás ne egyszerre az összes perekre terjesztessék ki, hanem egyelőre a sommás perekre szorítlassék, a mely okok közül a főok az volt. hogy az új intézmény előbb a kevesebb fontosságú perekben verjen gyökerei és a gyakorlatban netán mutatkozó hiányok az új törvényben elkerülhetők legyenek. Azonban a törvényhozás eme rendelkezésének, sajnos, egyik árnyoldala abban nyilvánult, hogy az új eljárás alapelveit tanulmány tárgyává a jogászközönségünknek csak kisebb része lette. Ennek véget fog vetni az alkotandó új törvény, mely az ügyek ellátására nézve válogatási nem enged, rendelkezéseivel ellentétes gyakorlatot nem tűr, következően a megváltozott helyzetnek megfelelően kénytelen lesz mindenki, a ki a jogszolgáltatásnál akár mint ügyvéd, akár mint biró működik, az új ebekkel megismerkedni, azok szellemébe behatolni és azokat érvényesíteni. Már eddig is azok, kik az új eljárással behatóbban foglalkozni hivatva voltak, annak előnyét felismerték, a mely előny különösen abban mutatkozik, hogy a tényállás megállapítása már a kél alsó bíróságnál leli határát, hogy a biró felszabadítva a rideg formalismus és az írásbeliség békói alól, a tényeknek és bizonyítókoknak szabad mérlegelése mellett a tényállást legjobb belátása es meggyőződése szerint van hivatva és jogosítva megállapítani és a legfőbb bíróság, a mellett, hogy az eljárási szabályok megtartása lelett őrködik, csupán a jogkérdést leszi felülvizsgálat tárgyává, mi által egyúttal gyors és alapos jogszolgáltatás érhető el és az eddigi tapasztalatok szerint el is éretett. De épen a nehézségek, a melyek az új irány felismerésével és alkalmazásával járnak, csaknem nélkülözhetetlenné teszik, hogy akkora, midőn a*
