Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

144 nevében B. S. és dr. M. V. által aláírt meghatalmazás becsatolása mellett M. A. ügyvéd jelent meg; a meghatalmazási okirat, kelte 1907, évi január hó 30. napjáról 1906. évi deczember hó 14. napjára van kiigazítva; és a felebbezési bíróság ítélete szerint tényként azt állapította meg, hogy M. A. a társulatnak állandó ügyvéde volt és a nevezett elnök és titkár által aláírt tömegesb meghatalmazással láttatott el a czélból, hogy a meghatalmazási okiratokat a társulat képviseletében a szükséghez képest felhasználhassa ; és hogy az ügyvéd meghatalmazása vissza nem vonatott és a felebbezési bíróság ebból a tényállásból azt a jogi következtetést vonta le, hogy M. A. a tárgyalás idején e meghatalmazás alapján a társulatot törvényszerűen képviselhette, habár B. S. abban az időben a társulatnak elnöke nem volt és M. V. titkár már életben nem is volt. A felebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja azonban jogi tévedésen alapszik; mert B. S.-nak az elnöksége megszűntével és M. V. titkárnak elhalálozásával az alapszabályokban kijelölt jogkörük is megszűnt és a S. E. 7. §-a nem hagy fenn kétséget a tekintetben, hogy az ügyvéd perbeli meghatalmazotti minősége nem a tényekből vont következtetés, hanem okirat alapján állapítható meg. Minthogy a meghatalmazásnak tömegesb kiállításából az ügyvédnek állandó meghatalmazotti minősége meg nem állapítható és minthogy a felebbezési biróság itéléti indokolása szerint M. A. ügyvéd oly okiratot, mely az állandó meghatalmazási minőségét igazolta volna a biróság előtti tárgyaláson be nem mutatott; és minthogy M. A. ügyvéd meghatalmazása a fennebbiek szerint oly személyek által van kiállítva, kik a kereset kézbesítésekor vagy a tárgyalás idején a társulatot képviselni jogosítva nem voltak; és minthogy ez a hiány annak következtében, hogy M. A. ügyvéd az elhalasztott tárgyaláson meg nem jelent, pótolható sem volt; mindezekből jogszerűen következik, hogy M. A. a tárgyaláson a társulat képviselőjének elfogadható nem volt volna, és hogy az ő képviseletével a társulat hibás perbeidézése nem pótoltatott. Ezek alapján a felebbezési biróság Ítéletének megváltoztatása mellett a keresetnek helyt adni és alperest a S. E. 109., 168. és 204. §-a értelmében a pernyertes felperes összes perbeli költségei megfizetésére kötelezni kellett.