Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

136 és midőn az újított perben szolgáltatott egyéb bizonyítékok mérlegelését is mellőzte. Ezek a panaszok lényegükben alaposak. Az 1868 : LIV. t.-cz. 321. §-a ugyanis a perújítás megengedhetésének kérdésében jöhet csak figyelembe, a mi kitűnik e törvényszakasz eme szavaiból: «előlegesen a bűnvádi eljárás megindítását kérelmezze, a perújítást pedig csak azután, a mikor a bűnösség jogérvényes ítélet által kimondatott.» Olyan esetben azonban, mint a milyen ez a peres ügy is, a mikor a perujító alperes az alapperben hozott Ítéletet nem is az 1868 : LIV. t.-cz. 321. §-a értelmében, «a bűnös cselekmény bebizonyítása által»> véli érvényteleníthetőnek, hanem részben a korábban kihallgatott tanuk ujabb vallomásával, részben uj tanuk vallomásával szolgáltatandó uj bizonyítékokkal; a mikor továbbá, mint ebben az esetben is, a felebbezési bíróság helybenhagyta az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, a mely a perújítást megengedi és az a kérdés az ellenfélnek ebbe a döntésbe megnyugvása következtében jogerőssé is vált: a perujító fél nem utasítható arra, hogy előbb büntető úton állapíttassa meg a korábban kivett tanúvallomások hamisságát. Épen azért a felebbezési bíróság lényeges eljárási szabályt sértett meg, midőn a perújítást megengedve, annak érdemében abból az okból is elutasította az alperest perujító keresetével, mert az 1868 : LIV. t.-cz. 321. §-a értelmében előlegesen nem állapíttatta meg B. Irma és F. György alapperbeli tanuk vallomásának hamisságát. E két tanúnak az újított perben is kivett vallomását, mind tartalma, mind megbízhatósága szempontjából a felebbezési bíróság a S. E. 64. §-a értelmében mérlegelni tartozott volna és ezeknek a vallomásoknak is figyelembe vételével lett volna köteles az újított per tényállását megállapítani, vagy pedig az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott tényállást jogi megítélésének tárgyává tenni. Tekintettel továbbá arra, hogy a bizonyítékok szabad mérlegelésének, állandó joggyakorlatunk szerint is, el nem engedhető feltétele, hogy az Ítéletben megnyilvánuló birói meggyőződés a szolgáltatott összes bizonyítékok figyelembe vételével alakuljon ki s hogy az Ítéletből az összes szolgáltatott és felajánlott bizonyítékok alkalmazására vagy nem alkalmazására vonatkozó indító okok tüzetes előadásával felismerhetők legyenek azok az okok, a melyek a bíróságot az Ítéletben megnyilvánuló meggyőződésére