Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

107 alatti haszonbérleti szerződést, hogy a bérlemény használhatatlan és hogy a haszonbérnek évi 18,828 K-ban történt megállapításakor a feleknek mi volt a valódi egységes akaratelhatározása; ezek iránt tehát már csak felülvizsgálati kérelemben felhozottak a S. E. 197. §-a szerint tekintetbe nem vehetők. A felebbezési biróság Ítéletében foglalt ügyállás szerint II. és III. r. alperesek a felebbezési eljárásban 15,500 K erejéig azon az alapon éltek beszámítási kifogással, hogy alperesek már az első haszonbérleti évben a bérleményen 25,500 K értékű befektetést tettek, holott négy év alatt tartoztak volna 40,000 K és így az első évben csak 10,000 K értékű befektetést tenni; az alsóbirósági ítéletekből, tárgyalási jegyzőkönyvekből és ezek mellékleteiből kitetszőleg alperesek felhozták ugyan azt, hogy II. és III. r. alperesek a haszonbérleti szerződést a csődtörvény 22. §-a alapján az 1906. évi deczember hó 18. napján felmondották, ellenben nem hozták fel azt, hogy a haszonbérleti szerződés felperesek hibája vegy jogcselekménye miatt szűnik meg; következésképen a haszonbérleti viszony esetleges megszűnése egyedül II. és III. r. alperesnek illető felmondására vezethető vissza. A szerződő felekre nézve az alkalmazandó anyagi jogszabályt maga a szerződés alkotja; már pedig az A) alatti szerződés szerint alperesek tartoztak az első négy évben a bérleményen 40,000 K értékű befektetést tenni, alperesek a bérlemény tárgyát a haszonbérleti idő alatt meghatározott kikötések mellett megvehették, és kiköttetett, hogy ha alperesek a haszonbérleti idő alatt a bérlemény tárgyát meg nem veszik, az összes befektetés felperesek tulajdonába megy át. Ilyen körülmények között alperesek a 40,000 K értéket meg nem haladó befektetésért felperesektől megtérítést a haszonbérleti viszonynak az illető felmondás folytán megszűnése esetében sem követelhetvén, II. és [II. r. alpereseknek beszámítási kifogását érdemben el kellett volna vetni és így II. és III. r. alpereseknek az által, hogy beszámítani kivánt ellenkövetelésükkel külön perre utasíttattak, jogilag számításba vehető sérelem nem okoztatott. Ezeknél fogva II. és III. r. alpereseket felülvizsgálati kérelmükkel el kellett utasítani és a S. E. 204. §-a alapján a felülvizsgálati eljárás költségében marasztalni. (Kir. Curia I. G. 439 1907. 1908 január 11.)