Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XIII. kötet 1907,1908 (Budapest, 1909)

77 Felperesek keresetükben azt kérték, hogy alperes özvegyi joga egy gyermekrészre vagyis a néhai B. Jánosnak a p—i kir. járásbíróságnál 1906/212. sz. a. elfekvő leltárban felsorolt 721 K értékű ingó és 2701 K 4 f értékű ingatlanból álló hagyatéka felerészének haszonélvezetére korlátoztassék és hogy továbbá ez alapon alperes köteles legyen végrehajtás terhe mellett a hagyatéki ingók és ingatlanok feleiészét özvegyi haszonélvezeti jogától mentesen tulajdonukba s birtokukba visszabocsátani. Alperes pergátló kifogást nem tett. Az 1907 : XVII. t.-czikket életbeléptető 15,500/1907. I. M. sz. rendelet 2. §-a szerint az 1893 : XVIII. t.-cz. 1. §. 2. és 3. pont alapján az 1907 : XVII. t.-cz. életbelépte előtt (május hó l-e előtt) indított perekben a hatáskörre az eddigi szabályokat kell alkalmazni. Az 1893 : XVIII. t.-cz. 1. §. 3. pontja szerint örökösödési perek a kir. járásbíróságok hatásköréhez akkor tartoznak, ha az egész hagyaték értéke az adósságok és terhek levonása nélkül 200 frtot (400 koronát) meg nem halad. A per tárgyának értékét az eljárás nemének megállapítása szempontjából úgy kell tekinteni, hogy az 400 K-nál többet nem tett, mert a S. E. 4. §. negyedik bekezdése szerint az örökösödési perekben a per tárgyának értéke magasabbra nem tehető, mint a S. E. 1. §. 3. pontjában meghatározott értékhatár, kivéve, ha a felebbezési bíróság által az a kérdés döntendő el, hogy az ügy sommás eljárás alá tartozik-e ? de a miről jelen esetben szó sincs. Ez nyilván kitűnik a S. E. 4. §. harmadik bekezdéséből, mely szerint azokban a perekben, melyek értékhatárra való tekintet nélkül tartoznak sommás útra, az elsőbiróság a felebbvitel megengedhetőségének szempontjából, továbbá annak megállapítása czéljából, hogy a felülvizsgálati kérelem vagy felfolyamodás elintézésére melyik felebbviteli bíróság, t. i. a kir. ítélőtábla vagy a kir. Curia van hivatva, az értéket megállapítani tartozik, ide azonban az örökösödési perek nem tartoznak, mert az idézett szakasz harmadik bekezdésében az alól a S. E. 1. §. 2. és 3. pontja alá tartozó perek kifejezetten ki vannak véve. Ezen perben tehát a per tárgyának értéke az irányadóul vett 400 koronánál akkor sem tehető magasabbra, ha a felek az értéket 400 koronánál magasabbra elfogadják vagy bizonyítják és így a S. E. 181. §-a értelmében felülvizsgálatnak helye nincs.