Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)
17 bizonyítja a férj, hogy ezek megtérítéséről a nagyanya végérvényesen lemondott. A felebbezési bíróság felperest ideiglenes nőtartás és egyéb költség iránti keresetével elutasította, ellenben a kir. Guria a felebbezési bíróság ítéletét feloldotta és további eljárást rendelt el a következő indokolással : A felebbezési bíróság Ítéletét a felperes támadta meg felülvizsgálati kérelemmel, a melynek következtében a felebbezési bíróság ítéletének az ideiglenes nőtartásra vonatkozó részét a S. E. 204. §-a alapján azért kellett feloldani, mert habár a felebbezési bíróság nem vette is bizonyítottnak azt, hogy a felperes anyósa vele szemben a közös háztartásból eltávozása előtt olyan bánásmódot tanúsított, a mely a különélésre elégséges okul elfogadható volna, azonban a felebbezési bíróság ítéletét annyiban téves jogi álláspontra alapította, hogy ha a felperesnek nem volt elegendő jogos oka az ő férjének és a férje szüleinek közös háztartását anyósának addigi magaviselete miatt elhagyni, külön tartásdijat a férjétől még akkor sem követelhet, ha a felperest az ő anyósa később, a mikor a felperes ingóiért haza ment, olyan bánásmódban részesítette, a mely bánásmód esetleg okul szolgálhatott a felperesnek arra, hogy az őt bántalmazó anyósa ellen meg nem védő férjéhez ennek szüleivel közös háztartásába vissza ne térhessen s visszatérni köteles ne legyen. Téves pedig ez az álláspont azért, mert ha a férjéhez, enm.k szüleitől külön háztartásba visszatérni késznek nyilatkozott felperesnek akkor, a mikor a férje háztartását elhagyta, nem volt is jogos oka anyósa magaviselete miatt a férjével való együttélést megszakítani, ilyen jogos oka később az anyós magaviselete és a férj részéről meg nem védése miatt támadhatott, s ezen az alapon a külön tartásdíjra, ha nem is a különélés megkezdése időpontjától, hanem attól a későbbi időponttól keletkezhetett jogos igénye, a mikor a férje közös háztartásába visszatértekor az alperesnek anyja a felperes visszatérését gátló bánásmódban részesítette és ez ellen őt a férje meg nem védelmezte, sem külön háztartást nem alapított. Minthogy pedig a felebbezési bíróság az alperes anyjának erre a bánásmódjára és az alperes akkori viselkedésére nézve a tényállást meg nem állapította, s azt, hogy A. Péter tanú vallóCuríai határozatok. XII. köt. 2