Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)

151 eladatott és ennek következtében ők azt 1903. évi november hó 1-én az árverési vevőnek kiadni kényteleníttettek, annálfogva a letett óvadék visszafizetését követelni, illetve a keresetileg érvényesített haszonbérbe beszámítani jogosultak. A hitelező a birói foglalás által a foglalás tárgyára több jogot, mint a mennyivel arra a végrehajtást szenvedett birt, nem szerezhetvén, a foglaltató hitelezővel szemben a végrehajtást szenvedőnek adósa mindazokat a kifogásokat sikerrel megteheti, a melyeket a végrehajtást szenvedővel szemben érvényesíteni jogosult: miből viszont az következik, hogy a haszonbérlőnek ekként felhozott igényével szemben az ügygondnok is jogosítva van a haszonbérbeadónak a haszonbérlő ellen fennálló egyéb követeléseit az óvadékba való beszámítás útján a haszonbérbeadók perben állása nélkül is érvényesíteni. Minthogy tehát a felebbezési bíróság Ítéletében megállapította, hogy alperesek a haszonbérleményt 1903. évi november hó 1-én birtokukból kibocsátani kényszerültek és ezáltal a fennállott haszonbérleti viszony megszűnt, nyilvánvaló, hogy az óvadék visszakövetelhetővé vált és azt ezen idő után a haszonbérbeadók csak annyiban voltak jogosultak visszatartani, a mennyiben a haszonbérleti visszonyból kifolyóan a haszonbérlők ellen követelésük állott fenn, mely követelésüknek jogosultsága és mennyisége azonban legkésőbben az óvadék visszafizetése iránti igény érvényesítésével egyidejűleg, a fenforgó esetben tehát a beszámítási kifogás előterjesztése következtében a jelen perben volt kimutatandó. A haszonbérleti szerződés értelmében a haszonbérlők kötelesek voltak ugyanannyi gabonát és vetést a haszonbérbeadóknak a haszonbérlet megszűntével átadni, mint a mennyit ők annak kezdetével átvettek és a felebbezési bíróságnak a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállása szerint alperesek eme szerződési kötelezettségüknek nem tettek ugyan eleget, de másfelől a felebbezési bíróság Ítéletében azt is megállapította, hogy a haszonbérlet kezdetével alperesek által átvett és annak megszűntével vissza nem adott tárgyak értéke a letett óvadék összegét ki nem meríti, hanem a szóban forgó öszszegnek az óvadékból való levonása után, az óvadékból még mindig marad fenn olyan összeg a haszonbérbeadók kezei között, a mi a keresetileg érvényesített követelést túlhaladja, s ekként ezt a követelést beszámítás útján elenyészteti és a mely beszámítást