Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XII. kötet 1906,1907 (Budapest, 1908)

101 zásával felnyitotta és ezzel megrongálta, a miből a felperes kárának másik részét származtatja. Az alperes a petróleummal töltött hordóknak a pinczeraktárba való leszállítására a kapu bejáratot, az udvart és a pinczének az udvarról eső lejáratát a bérlemény czéljához képest nem jogtalanul használja ugyan, de az alperes azt a használatot olyképen tartozott gyakorolni, hogy ezzel a felperes épületén kárt ne okozzon és téves a felebbezési bíróságnak álláspontja, mintha a károsítás elhárítására a felperes volt volna köteles intézkedéseket tenni, mert a használatra jogosított az, a ki a használt idegen dolog tulajdonosának megkárosítását elhárító intézkedések megtételére van kötelezve. Másrészről pedig az elzárt kapu és pinczeajtó olyan erőszakos felnyitása, a mely által ezek az épületrészek megrongáltattak, a jogos cselekmény körén kívül esik. Ennélfogva a felperes a kár okozásához cselekmény vagy mulasztás által hozzá nem járulván, a fenforgó esetben a kár megosztására vonatkozó jogszabálynak alkalmazása sincs helyén, minélfogva a felebbezési bíróság Ítéletének a rendelkező részben körülírt részét meg kellett változtatni. Minthogy az alperes egyedül a költségviselésének kérdésében támadta meg a felebbezési bíróság Ítéletét felülvizsgálati kérelemmel, ilyen esetben pedig a S. E. 194. §-a alkalmazást nem nyerhet s a mennyiben a S. E. 206. §-a az ilyen tárgyú felülvizsgálati kérelemre válaszirat beadását nem engedi meg, hanem az ilyen tárgyú felülvizsgálati kérelem tárgyalás kitűzése nélkül csak nyilvános előadás alapján intézendő el és a fenforgó esetben a tárgyalás csupán a felperes felülvizsgálati kérelme következtében volt kitűzendő, ennélfogva a felperes válasziratának helye nem volt; a törvényileg meg nem engedett válaszirat költsége és díja pedig az ellenféllel szemben meg nem Ítélhető, sőt az a felperes ügyvéde részére még saját ügyfelével szemben sem volt megállapítandó. (Kir. Curia I. G. 314/1906. 1906 november 6 és válaszírat költségére nézve hasonló I. G. 391/1906. 1906 november 21.)