Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)

azonban nem örökség czímén, a mint ez a hagyatékátadó végzésben felvétetett, hanem közszerzemény czímén, illetőleg a férjének átadott 4000 K hozományának megtérítéséül, s így férje után nem örökölvén, fizetésre ezért sem kötelezhető. A felebbezési bíróság alpereseket a kereset értelmében marasztalta, a kir. Guria pedig a IV. r. alperest felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: A felülvizsgálati biróság Ítéletében megállapított tényállás szerint felperes keresetét határozottan a C) alatti nyilatkozatra alapította s igényét az azt készfizetőként aláirt alperesekkel szemben abból származtatja, hogy ÍV. r. alperes ugyancsak a felebbezési biróság ténymegállapítása szerint beismerte, hogy férjének a C) alattin levő aláírása valódi; a S. E. 77. §-a értelmében tehát ezen okirat tartalma is valónak veendő. Minthogy pedig az okirat szövege szerint IV. r. alperes férje a nyilatkozat ellenében a kölcsönvevőnek kifizetett hitelösszegért a készfizető kezességet elvállalta: ezen kötelezettségen az a körülmény, hogy a hitelezett összegről még váltók is lettek kiállítva és az, hogy ezeket a váltókat kik irták alá. mit sem változtat. Igaz ugyan, hogy a készfizető kezes ép úgy, mint az egyszerű kezes szabadul a kötelezettség alól. ha a hitelező a követelés behajtásában késedelmeskedik és a főadós időközben fizetésképtelenné válván, a kezes visszkereseti igénye is meghiusíttatik; ámde a C) alatti okiratban a fizetésre határidő nem lévén kitűzve, a követelés behajtása körüli késedelemről szó sem lehet. Igaz ugyan továbbá az is, hogv a hagyatéki tárgyalás adataival szemben a perben bizonyítás és eldöntés tárgyát képezheti az, hogy valamely hagyatéki vagyont az illető igénylő nem a hagyatéki eljárás rendjén kitüntetett jogczímen, hanem ettől eltérő szerződésszerű megállapodás alapján vett át; azonban hogy IV. r. alperes a férje hagyatékából a tényállás szerint átvett 4271 korona 86 fillért örökség czímén avagy az előadása szerint közszerzemény czímén, illetőleg 4000 korona hozományának megtérítéséül vette át, a jelen perben nem ügydöntő, mert egyrészt közszerzeményről csak akkor lehet szó, ha a házasság megszűntével a hagyatéki terhek levonása után tiszta vagyonérték mutatkozik, ilyen pedig a felülvizsgálati biróság ténymegállapítása szerint a kereseti követelés számbavétele mellett nem jelentkezik; mert másrészt, ha a IV. r. alperes bizonyította volna is, hogy a férje házához 4000 korona hozományt vitt, erről a pénzbeli ho-