Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)
67 továbbá az I. rendű alperes esküre bocsátását azért mellőzte, mert vallomása nincs valószínűsítve; téves pedig azért, mert a kir. Curia feloldó határozatában elfoglalt jogi álláspontnál fogva az illető ténykörülmények iránt a bizonyítás kötelezettsége alpereseket nem terheli. A felebbezési bíróság Ítéletében foglalt ügyállás szerint felperes kijelentette, hogy az eredeti kötelezvénynek alperesek birtokába fizetés nélkül jutására bizonyítéka nincs; de ezt a ténykörülményt a felebbezési bíróság ujabb Ítéletében kifejezetten meg sem állapitól ta; ehhez képest most már csak az a döntő, hogy felperes részéről bizonyítottan forognak-e fenn olyan a felebbezési bíróság által megállapított ténykörülmények, a melyekből jogszerűen megállapítható az, hogy az illető követelés mégis fennáll. E tekintetben a felebbezési bíróság ez Ítéletében azt állapította meg, hogy: 1. a 3000 koronás kölcsönre az alperesileg állított kifizetés után is történt fizetés, 2. a 800 koronának utóbb történt felvétele után alperesek felperesnél oly magas összegű befizetéseket tettek, melyek a 800 koronás kölcsön kikötött törlesztési részleteit meghaladják; 3. felperesnél az a szokás, hogy minden egyes fizetés alkalmával a törlesztési könyvbe beírják a történt fizetéssel együtt a hátralékos tartozás összegét és ezt az adósoknak szóval is megmondják ; 4. abban az okiratban, mely szerint 1897. évben az illető ingatlan III. r. alperesre átruháztatott, az foglaltatik, hogy a felperes részére tartozó 1500 forint és járulékain kívül már ezelőtt fizetett 1000 frt a vételárba betudassék; 5. alperesek azt, hogy a kifizetés minő forrásból történt, egymástól eltérően és ellentétesen adták elő. Már pedig ezekből a ténykörülményekből, szemben az eredeti kötelezvénynek alperesek birtokában letételével, jogszerűen nem állapítható meg az, hogy az illető követelés mégis fennáll; mert szabályszerűen nem állapíttatott meg tényként az, hogy a további befizetést maguk alperesek kifejezetten a 3000 koronás tartozásra teljesítették; és mert a többi tények nem jogalkotó körülmények arra nézve, hogy a 3000 koronás követelés valamely részében még fennáll. 5*
