Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)

83 javára telekkönyvileg feljegyzett elidegenítési és terhelési tilalomra tekintettel kötött ki. A felebbezési bíróság tényként megállapította, hogy azt az ingatlan részt, a melyet alperes B. Ferencznétől megvett, már előzőleg ettől az 189Í) márczius 3-án kelt szerződéssel felperes megvette volt, de tulajdonjogát be nem kebeleztette, és hogy felperes részére a vétel tárgyát képezett ingatlanrészre elidegenítési és terhelési tilalom volt feljegyezve B. 12. alatt. Ha tehát később az 1899. évi május 2-án az ugyancsak B. Ferenczné és az alperes között ugyanarra az ingatlanrészre nézve kötött B) alatti szerződés 7. pontjában az eladó annak kijelentése mellett, hogy ő felperesnek kölcsönök és előlegek fejében elővételi jogot biztosított, alperes ennek a jognak egyezségileg való kielégítésére kötelezte magát és kifejezetten az előbb említett B. 12. alatti bejegyzéssel feljegyzett tulajdon korlátozás törlését 12,000 korona ellenérték megadásával felperestől elnyerte, ezekből nyilvánvaló, hogy a vételi szerződés 7. pontjában említett «elővételi jog» alatt nem érthető egyéb, mint az ugyanott felhívott B. 12. alatt feljegyzett «tulajdon korlátozásból" származó jog, vagyis az a jog, melyet felperes az előző vásárlás által szerzett, s melyről történt lemondás fejében alperessel szemben a maga részére egyenértéket kikötött és tőle meg is kapott, a mi mellett teljesen közönbös az, hogy a felek a szerződésben ennek a jognak mily czímet adtak. A midőn tehát alperes a felperes jogának megváltására felperes részére akár a szerződésben kikötött vételáron felül, akár annak keretében a 12,000 korona fizetésére kötelezte magát, vagyis az ingatlan részen bejegyzett készpénzbeli terheken kívül a felperes részére a feljegyzéssel biztosított tulajdon korlátozási jog 12,000 koronával való kiegyenlítését vállalta magára és ezt a 12,000 koronát tényleg lefizette, ezzel szemben pedig azt az állítását, hogy a kötelezettség elvállalása körül felperes vagy harmadik személy által tévedésbe ejtetett, a tényállás szerint nem bizonyította, sőt azt, hogy milyen módon történt ily megtévesztés, fel sem hozta, felperesnek az az állítólagos fenyegetése pedig, hogy különben az egész ingatlant elárverezteti, a felebbezési bíróság ítéletében kifejtett helyes indokolás szerint jogtalan kényszernek nem minősíthető, ezekhez képest tartozatlan fizetésről vagy jogtalan gazdagodásról szó sem lehet.