Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. XI. kötet 1905,1906 (Budapest, 1907)

41 Ilyen tényállás mellett nem sértett a félebbezési bíróság jog­szabályt, a mikor az ingók módjára lefoglalt magtárakat és csűrt, a melyek a községi bizonyítvány tartalma szerint is legalább húsz év óta állandóan és folyton az illető gazdaság czéljaira szolgál­tak, a felperes által bírói árverésen megvett ingatlan tartozéká­nak minősítette, s ez alapon a foglalás alól felmentette. Nem változtat ezen a jogi álláson az, hogy a szóban forgó magtáraknak és csűrnek ingók módjára lefoglalása ellen az ingat­lan volt tulajdonosa és a felperes, mint a foglaláskor már jel­zálogos hitelező, jogorvoslattal nem élt, mert a foglalás elleni jogorvoslatnak czélja csak a foglalási eljárás szabályos vagy sza­bálytalan voltának eldöntése volna, és az e czélű jogorvoslat el­mulasztása az igénykeresetnek útját nem állja. De nem változtat a fenti jogi álláson az sem, hogy az 1881 : LX. t.-cz. 149. §-a csak azokat a tartozékokat jelöli meg a ki­kiáltási áron elárverezetteknek, a melyek az ingatlantól állaguk sérelme, vagy nevezetes csökkenés nélkül el nem választhatók, mert nincs megállapitva arra nézve a tényállás, hogy az A) alatti zálogolási jegyzőkönyv tartalma szerint talpra épített, faoldalú, zsindelylyel fedett magtárak és csűr állaguk sérelme vagy neve­zetes értékcsökkenés nélkül az ingatlantól elválaszthatók volnának. Az 1881 : LX. t.-cz. 98. §-a azt a kivételt állapítja meg, hogy a végrehajtató, habár az igényperben pervesztes is, az általános szabálytól eltérőleg nem marasztalandó a perköltségben, ha a fenforgó körülményekből1 jóhiszeműleg azt vélelmezhette, hogy a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedő tulajdonai. De ha ennek az egy kivételnek az esete fenforog is, az nem zárja ki a perköltségre vonatkozó általános szabálynak, jelesül a S. E. 109. §-ának alkalmazását, és tehát a pervesztes végrehaj­tatónak az igényperbeni költségben marasztalását, ha olyan kö­rülmények forognak fenn a foglalásnál, a melyekből tudnia kel­lett, hogy a lefoglalt dologra harmadik személyeknek, jelesül a jel­zálogos hitelezőknek, lehetnek vagy vannak erősebb jogai. A félebbezési bíróság tehát nem sértette meg az 1881 : LX. t.-cz. 98. §-a rendelkezését az alpereseknek az elsőbirósági el­járás költségében marasztalásával, sem pedig a 168. §. rendelke­zését a félebbezési költségben való marasztalással, mert a fel­peres felebbezése sikerre vezetetett. Ugyanezekből az okokból voltak az alperesek a sikertelen

Next

/
Thumbnails
Contents