Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)

36 hogy a keresetileg feloldatni kért ingóságok felperes által vétettek és hogy azok csak haszonkölcsönbe adattak a végrehajtást szenvedőnek és hogy azok azonosak az igényeltekkel. A felebbezési bíróság Ítélete ellen alperes élt felülvizsgálati kérelemmel és megtámadja a felebbezési bíróság Ítéletét azért, hogy a felebbezési bíróság jogszabálysértéssel állapította meg a tényállást az elsőbiróság Ítéleti tényállásától eltérően, mivel ő az első bírósági tárgyalási jegyzőkönyv és ítélet szerint megtagadta a felperesi keresetre vonatkozó állításokat. Alperes panasza lényegileg alapos. A S. E. 50. §-a értelmében, ha az első tárgyalási határnapon a felperes elmarad, az alperestől tagadott kereseti ténykörülmények, a mennyiben azokat a kereset mellékletei be nem bizonyítják, figyelmen kívül hagyandók. A S. E. 61. §-a értelmében a szóbeli tárgyalás folyamában a bíróság felhívására kifejezetten nem tagadott olyan tényállításokat, melyek valóságukkal össze nem férő előadás által közvetve tagadottaknak sem tekinthetők, bizonyítani nem szükséges, ha a fél egyéb előadásaiból nem következik, hogy azokat tagadni akarja. Az elsőbiróság Ítéletéből és tárgyalási jegyzőkönyvéből azonban kitűnik, hogy alperes az első tárgyaláson megtagadta felperesnek az igényelt ingóságokra nézve tulajdonjogát; ebben — tekintettel a most idézett 61. §. rendelkezésére — bennfoglaltatik annak tagadása is, hogy a kereseti ingóságok azonosak azokkal, melyeket felperes a keresethez csatolt árverési jegyzőkönyv szerint vásárolt, és hogy azokat felperes a végrehajtást szenvedőnek haszonkölcsönbe adta volna. Minthogy pedig a S. E. 175. §-a értelmében, a mennyiben a felebbezés szóbeli tárgyalás nélkül intéztetik el, a felebbezési bíróság előtt a határozathozatalban az elsőbirósági iratokból — ideértve az Ítéletet is — megállapítható tényállás az irányadó, a felebbezési bíróság a döntő körülményekre vonatkozó ítéleti tényállása megállapításánál a fennebbiek szerint megsértette a S. E. 50. és 61. §§-ainak rendelkezéseit, minélfogva ez a tényállás az ügy érdemleges megbirálásánál alapul nem szolgálhatván, a S. E, 204. §-a értelmében ítéletét fel kellett oldani, és a felebbezési bíróságot szabályszerű új határozat hozatalára utasítani. (Kir. Curia I. G. 182/1904. 1904 szeptember 20.)