Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)

abbeli tartalma pedig, hogy per esetére a hitelező részére szabadon választható sommás biróság illetékessége köttetett ki, nem tekinthető oly lényeges kikötésnek, a melynek érvényességéhez a gyámhatóság külön jóváhagyása volna szükséges. A felebbezési biróság az elsőbiróság Ítéletét hivatalból feloldotta és az eljárást megszüntette, ellenben a kir. Guria a felebbezési biróság végzését megváltoztatta és a kir. járásbíróság hatáskörét megállapítva, további eljárást rendelt a következő indokolással: A periratokhoz az elsőbirósági eljárásban 2. alatt csatolt adásvételi szerződés 7-ik pontja szerint a kiskorú vevőket törvényesen képviselő apa a képviseltek nevében arra kötelezte magát, hogy a megállapított vételárnak 3100 koronát kitevő hátralékáról az eladó felperes javára külön adóslevelet tartozik kiállítani, és ennek a kötelezettségnek a törvényes képviselő a kiskorúak nevében a kereseti adóslevél kiállítása által megfelelt. A 2. alatti adásvételi szerződést az annak 7. pontjában foglalt tartalommal Z. vármegye árvaszéke mint a kiskorú alperesek illetékes gyámhatósága jóváhagyta, s a jóváhagyási záradékba felvett kikötés az említett 7-ik pontban kitett kötelezettséget nem érinti, mihez képest a kiskorú alperesek törvényes képviselőjének az a cselekménye, hogy ő a kiskorúak nevében a kereseti kötelezvényt kiállította, gyámhatóságilag jóváhagyottnak tekintendő. A kötelezvénynek abbeli tartalma, hogy per esetére a hitelező részéről szabadon választható sommás biróság illetékessége köttetett ki, nem tekintendő oly lényeges kikötésnek, a melynek érvényességéhez a gyámhatóság külön jóváhagyása volna szükséges, és minthogy ekként a kiskorú alperesek törvényes képviselőjük által magukat per esetére a felperes részéről szabadon választható sommás bíróságnak alá vetették, ennélfogva az 1868 : L1V. t.-cz. 53. §-a d) pontja a fenforgó esetben alkalmazást nem nyerhet, minek következményekép a S. E. 27. §-nak ama rendelkezése alapján, hogy a biróság az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe tartozik venni az illetékesség hiányát azokban az esetekben, a melyekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs, valamint a S. E. 153. §-a első bekezdése és a 166. §-a alapján az elsőbiróság ítéletének feloldása s az eljárás megszüntetése mellett felperesnek költségben marasztalása helyt nem foghat.