Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)

G s egyáltalán kérdéses, hogy a malmok önállóan bérbeadhatók-e, ha szeptember hó 1-jéig a bérlőnek és alkalmazottjainak lakást adni nem tudnak; helytelennek állítják azt az indokolást, hogy, mivel a malmokra eső bérösszeg a szerződésben kitüntetve van. nem forog fenn nehézség a gazdasági mívelésre szánt ingatlanok után járó bérösszeg megállapítására, miután a malmokra eső bérösszeg azok esetleges elpusztulása esetére van megállapítva s a bérlő nem részesülhet ama kedvezményben, a mely részére elemi csapás esetére biztosíttatott; alperes csődtömeggondnok pedig megtámadta azon az alapon, hogy bár a felebbezési bíróság kimondotta egyrészről, hogy a gazdasági év egységes és a haszonbérleti szerződés a gazdasági év letelte előtt fel nem bontható, másrészről mégis megszüntette a szerződést a folyó évi június hó elsejével a malmokra nézve azért, mivel a malmok jövedelmét illetőleg nem forog fenn az a szempont, mely a gazdasági mívelésre szánt ingatlanokra nézve fennáll, holott nem állhat fenn külön szabály a haszonbérlet tárgyaira, s mivel a haszonbérleti szerződés egységes, egyes tárgyakra vonatkozóan a szerződéses viszony meg nem szüntethető s a részleges megszüntetés támogatására fel nem hozható az. hogy a szerződésben, elemi csapás esetére részletezve van a bérösszeg egyes tárgyakra, mert ez a bérmegosztás más esetben nem alkalmazható s a bérlő, ha akarna is utóbb bért fizetni, ezt a bérösszeg határozatlansága miatt nem tehetné. Panaszolta továbbá a csődtömeggondnok alperes, hogy jogszabálysértéssel kötelezte őt a felebbezési bíróság olyan ingatlanok kiadására, melyeket nem birtokol s végrehajthatatlannak mondja az ítéletet nemcsak e szempontból, hanem azért is, mivel meg nem határozza az ítélet, hogy mit kell a malomhoz tartozó dolgok alatt érteni, holott bizonyos, hogy ezen dolgok nem mindenike képezi a bérbeadók tulajdonát, és az Ítélet szerint átadandó részükre az is. a mi nem az övék. E tekintetben a felperesek részéről felhozott panasz alapos, ellenben az alperes csődtömeggondnok részéről előadott panasz nem bir megállható alappal. A felperesek jogelőde, W. Károly, mint haszonbérbeadó, és W. Antal, mint haszonbérbevevő között létrejött, 1899. okt. hó 12-én kelt, haszonbérleti szerződés 2. pontja szerint ugyanis W. Antal kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy az évi bért havi részletenként,