Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)

100 sági óvadékot akként ajánlották fel, hogy ez a tőke és ennek 5° o-kal számítandó évi 1500 frtot kitevő kamatja az alperesek ingatlanaira és illetőleg haszonélvezeti jogára jelzálogilag biztosíttatván, az évi 1500 frt kamat a felperes és E. Margit számára ezek házassága tartamára, felperes koiábbi elhalálozása esetére pedig hátramaradó neje özvegysége idejére is, az álláshoz illő életmód javítására szolgáljon és évenkint kifizetendő legyen. Az A) alatti okirat e tartalmából nyilvánvaló, hogy az óvadék kamatja egyrészt a felperesnek E. Margittal kötendő házassága tartamára, másrészt pedig nem egyedül a felperes, hanem mindkét házastárs számár,; köteleztetett, a katonatiszti álláshoz illő életmód javítása czéljára. A felperesnek házassága E. Margittal a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint megköttetett és a m. kir. Guriának 1903. évi június 30-án 5277. sz. a. hozott Ítéletével jogérvényesen felbontatott. A házasság tartama tehát az említett bírói ítélettel szűnvén meg, kétségtelen, hogy alperesek a házassági biztosíték kamatait az 1901. szeptember l-jétől 1903. május 1-jéig tartó 20 hónapra, a melyre az követeltetett, elvállalt kötelezettségüknél fogva megfizetni tartoztak volna. Azonban a felebbezési bíróság tényállása szerint a házassági életközösség a felperes és E. Margit közt 1901. szeptember l-jén megszakadt, a házastársak azóta állandóan különválva éltek, köztük házassági bontó per tétetett folyamatba. Tekintve tehát, hogy a házassági biztosíték kamatja mind a két házastárs számára, az álláshoz illő életmód javítása czéljára köteleztetett és felperes a nejét és gyermekét 1901. szeptember 1-jctől kezdve már házassági életközösségben nem tartotta és az álláshoz illő életmódban nem részesítette, ennélfogva felperes ez időtől kezdve a biztosíték kamatjának csak a fele-részét igényelheti jogszerűen a maga számára, míg annak másik fele-részére E. Margit tarthatott jogszerű igényt. Ez indokokból az alperesek a biztosíték kamatjának az emlí1 ett 20 hónapra eső 5000 korona összegéből csak a fele-résznek, vagyis 2500 koronának felperes részére való megfizetésére voltak kötelezhetők, és nem bír alappal a felperesnek az a panasza, hogy a szóban forgó 20 hónapra kötelezett 5000 korona kamat meg nem ítélése a házassági jognak a férj vagyonkezelési jogköréről szóló elveibe ütköznék, mert E. Margit és felperes házasságának létesít-