Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)

59 helyesen tekintette a felebbezési bíróság arra nézve bizonyítékul, hogy a biztosított N. J. végrendelet hátrahagyása nélkül és kiskorú N. S.-nak egyedüli örökösként hátrahagyásával halt el, mivel az egyedüli örökösi minőség nem szenved változást az által, hogy az özvegy a férje hagyatékára özvegyi vagy esetleg közszerzeményi joggal bir. Minthogy pedig a szóban forgó életbiztosítási kötvények azt tartalmazzák, hogy a biztosított N. J. és a kedvezményezett az előmutató, és ekként az iránt rendelkezni, hogy a biztosított összeg kit illessen, N. J. volt jogosítva; minthogy továbbá a kötvényeken alapuló életbiztosítási öszszegre való igénynek puszta elzálogítása által a zálogtartó és a birlaló takarékpénztár csak azt a jogot nyerte, hogy az összegből magát követelésére nézve kielégíthesse, de N. J. nem szűnt meg ezáltal a kötvények birtokosa lenni, és az elzálogítás még akkor sem volt egyenlő jogi hatályú az átruházással, ha az elzálogítás tárgyai előmutatom szóló kötvények; minthogy ekként néhai N. J. az iránt, hogy a zálogtartó takarékpénztár követelésének kiegyenlítése után fenmaradó életbiztosítási összeg kit illessen, a tényállás szerint sem élők közt, sem végrendeletileg intézkedést nem tett : ennélfogva az életbiztosítási összegnek a zálogtartó takarékpénztár követelésének kiegyenlítése után fenmaradó lefoglalt része törvényes öröklés útján N. J. örökösére szállván át, nem sértett a felebbezési bíróság jogszabályt azzal, hogy a kiskorú N. S. részéről támasztott igénykeresetnek helyet adott. Végül alaptalan az a panasz is, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett, a mikor a lefoglalt összeget a felperes és a végrehajtást szenvedő között vitás volta mellett is foglalás alól felmentette, mert az 1881 : LX. t.-cz, 96. §-a szerint az igénylő és a végrehajtást szenvedő között való jogviszony az igényperben el nem döntetik, és az igényperben hozott feloldó Ítélet nem zárja el a végrehajtást szenvedő hitelezőit attól, hogy a mennyiben a végrehajtást szenvedőnek az igényelt összegre vonatkozó jogát veszik foglalás alá, ezt a jogot a maga útján érvényesíthessék. (Kir. Curia I. G. 232/1904. 1904 október 11.)