Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. X. kötet 1904,1905 (Budapest, 1906)

5Q Nem sértetett tehát eljárási jogszabály azzal, hogy a szakértői meghallgatás el nem rendeltetett. További panasza felperesnek az, hogy a íélebbezési biróság azt az anyagi jogszabályt is megsértette, a mely szerint a munkaadót abban az esetben is felelősség terheli, ha munkása bár könynyelműen járt is el, de könnyelműsége csak olyan fokú volt, a mely ipari foglalkozásával természetszerűleg együtt jár és így a kereset elutasítása annál inkáb jogszabályba ütközik, mivel alperes az 1893: XXVIII. t.-cz. 1. §-ában reá rótt kötelezettsége teljesítését elmulasztotta. Ez a panasz is alaptalan. A felebbezési bíróságnak az első biróság Ítéletéből átvett tényállása szerint az épület falai körül négy, egymás mellé rakott vastag deszkajáró volt készítve s felperes az épületre felhúzott tetőgerendát munkástársaival együtt a helyett hogy a járdán vitte volna, a fáradságosabb mód elkerülése és könnyebbség okából azt a szoba fölé helyezett kötő gerendákon csúsztatta, miközben felperes a gerenda végét elől igazgatta, ezt a gerendát maga felé húzta, míg társai azt feléje tolták, s e munka közben felperes a keskeny kötőgerendán állott, és a gerendával kapott lökéstől megtántorodva esett le a kötő-gerendák közötti résen. Ily tényállás mellett, a mikor felperes és munkástársai a tetőgerenda elhelyezése körül a kész járdát használhatták volna, és felperes nem volt kénytelen a mennyezetgerendákkal el nem látott szoba feletti kötőgerendára állni és a mikor a felebbezési bíróságnak az első biróság Ítéletéből elfogadott tényállása szerint az épülő ház tetőgerendáinak elhelyezésekor a szobák mennyezetének egészen berakva lennie nem kell, felperes oly fokú vigyázatlansággal terhelhető, a mely nélkül a baleset be nem következett volna, másrészről pedig alperes, a ki a járdát alkalmazta, ezzel a iénforgó esetben megfelelt annak a kötelezettségnek, a melyet az 1893 : XXVIII. t.-cz. 1. §-a reá, mint munkaadóra rótt. Nem sértetett tehát jogszabály azzal, hogy a felebbezési biróság a baleset okozójául felperest tekintette, alperes mulasztását pedig meg nem állapította, s ez okból a keresetet elutasította, annyival kevésbbé, mivel a leesési veszélylyel járó építési iparűzésnél a munkásnak is olyan fokú gondosságot kell kifejtenie, hogy szükség nélkül magát a leesés veszélyének ki ne tegye, a munkaadó pedig törvénybeli kötelezettségének eleget tesz akkor, a mikor oly