Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IX. kötet 1903,1904 (Budapest, 1905)
11 követelése eme ajándékozás miatt nem volt behajtható, nem bizonyította, ellenben állítja felperes, hogy a végrehajtást szenvedőnek az átruházás, illetve a végrehajtató követelésének keletkezése és érvényesítése idején egyéb ingó és ingatlan vagyona volt, a melyből alperes kielégítést szerezhetett volna. Ez a panasz nem bir megállható alappal, mert az a kérdés, hogy alperes bizonyította-e követelése keletkezésének és érvényesítésének időpontját és azt, hogy az ajándékozási ügylet által rövidséget szenvedett, ebben a perben lényegtelen azért, mivel a felebbezési bíróság az igénykeresetet nem egyedül azon az alapon utasította el, hogy alperes követelését az ajándékozás időpontjában már fennállónak tekintette, hanem az alábbiak szerint azon az alapon is, hogy felperes a végrehajtást szenvedő adóssal a kielégítésül szolgálható vagyon elvonására nézve álnokul egyetértett. Panaszolja továbbá felperes, hogy a felebbezési bíróság helytelenül alkalmazta az 0. P. T. 953. §-át, a midőn a kihallgatott tanúk vallomása alapján az a tényállás nyert megállapítást, hogy felperes az igényelt locomobilt a végrehajtató alperes követelésének fennállása és perlése előtt 1898. évben szerezte meg. Ez a panasz alaptalan azért, mert az 0. P. T. 953. §-a szerint az olyan hitelező is követelheti az ajándékozott vagyonból való kielégítését, a kinek követelése az ajándékozás után keletkezett, ha bizonyíthatja, hogy a megajándékozott az ajándékozóval a kielégítésül szolgálható vagyon elvonására nézve álnokul egyetértett; már pedig a felebbezési bíróság tényállásként megállapította, hogy a végrehajtást szenvedő apa az ajándékozást a vele egy háztartásban élő leánya javára 1898. évben oly időben létesítette, a mikor már ezt megelőzőleg végrehajtásokkal volt zaklatva s más tartozásai is már lejártak és lejáróban voltak, s a mikor felperesnek erre a gépre gazdasági czélokra szüksége nem volt s azt utóbb is eladás által kívánta értékesíteni; sőt a felebbezési bíróság az ajándékozási ügyletnek a színlegességét állapította meg; e szerint pedig ez a színleges ajándékozás a tulajdonjog megsértését jogilag nem is eredményezte, és a vagyonnak a hitelezők kielégítése elől elvonására vonatkozó álnok egyetértéssel egyértelmű. (Kir. Curia I. 148 1903. 1903 szeptember 3.)
