Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IX. kötet 1903,1904 (Budapest, 1905)

fogadta arra nézve, hogy a Il.-od rendű alperes a kereseti bérleti szerződést felperessel nem kötötte meg. Panaszolja továbbá felperes, hogy a felebbezési bíróság helytelenül mellőzte a K. T. 43. §-a rendelkezésének alkalmazását, holott megállapíttatván, hogy a bérleti szerződés megkötése idejében és ezt megelőzőleg is, a péküzlet tulajdonosa a II.-rendű alperes, ennek üzletvezetője pedig az I.-rendű alperes volt, alkalmazandó volt volna a fent idézett 43. §-nak az a rendelkezése, a mely szerint a kereskedelmi meghatalmazottaknak, kiket a főnök czégvezetési jogosultság nélkül akár egész üzlete vezetésére, akár üzlete körében bizonyos nemű, vagy egyes ügyletekre felhatalmaz, jogköre kiterjed mindazon ügyletekre, a melyek az ily kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak és mindazon jogcselekményekre, melyeket az ilynemű ügyletek rendszerint szükségessé tesznek. Ez a panasz alaptalan azért, mert ha a péküzletre a K. T. rendelkezései esetleg alkalmazást nyerhetnének is, ama törvény 43. §-a szerint az üzletvezető jogköre külön megbízás nélkül mindazokra az ügyletekre kiterjed, melyek az ilyen kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak és mindazokra a jogcselekményekre, a melyeket az ilynemű ügyletek rendszerint szükségessé tesznek; ámde ilyenek közé az ipartelepnek máshová elhelyezése és így e czélból az ipartelep részére helyiségek kibérlése nem tartozik. Felperes további panasza az, hogy a felebbezési bíróság helytelenül mellőzte a Budapest fővárosi lakbérleti szabályrendelet 27. §-ának alkalmazását is és mivel alperesek az I.-rendű alperes részéről bérbe vett helyiségek egy részét lakásul kívánták használni, eme helyiségek bére tekintetében alkalmazandó volt volna az idézett szabályrendeletnek az a rendelkezése, a mely szerint lakásoknál a bér és járulékai megfizetésének kötelezettsége a bérlőt és közös háztartásban élő hitvestársát egyetemleges kötelezettséggel terheli. Ez a panasz alaptalan, mert a felebbezési bíróság nem mellőzte az említett szabályrendelet 27. §-át, hanem azt helyesen akként értelmezte, hogy a bérlőnek hitvestársát csak az a lakásbér terheli, a melyet a teljesedésbe ment bérleti szerződésnél a tényleg közösen használt, tehát a bérlő hitvestársa által is élvezett lakás után a bérlő megfizetni tartozik. Végül felperes megtámadta az elsőbiróság ítéletének azt a részét, a mely a kereseti bérhelyiségekből lakásul használni szán-