Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. IX. kötet 1903,1904 (Budapest, 1905)

58 és Sch. Jenő által teljesített fizetések levonandók és az így tisztán mutatkozó érték felperesek és Sch. Jenő között egyenlő részekben megosztandó. A 3. alatti okirat most ismertetett tartalmából nyilvánvaló, hogy az L és III. rendű felperes ellenérték gyanánt magukra és saját vagyonukra mi kötelezettséget sem vállaltak; a szülő és gyermekek között létesült az a vagyonátruházás tehát az I. és III. rendű felperesekre nézve a szülő részéről életében tett osztálynak tekintendő, és így jogilag az ajándékozás természetével bír. De különben is az állandóan követett birói gyakorlat szerint kevéssel a bekövetkezett végrehajtás előtt közel rokonok között létrejött vagyonátruházásnál, ha ez által az átruházó hitelezői elől a kielégítési alap elvonatik, fennáll a vélelem az iránt, hogy áz átruházó szándéka a hitelezői kijátszására irányult, és hogy az átruházónak erről a szándékáról a vele szerződött rokon tudomással bírt; az ekként létrejött vagyonátruházásnak vele szemben, hatályát pedig az a hitelező, kinek követelése már akkor fennállott, igényperben megtámadni jogosult. A hitelező tetszésétől függ az, hogy az egyetemlegesen kötelezett adósai közül követelését melyiktől hajtsa be; a hitelező által ekként megtámadott adóstársnak megajándékozottjától vagy ettől az adóstárstól rosszhiszeműen vagyont szerző tehát a hitelezővel szemben nem vetheti ellen azt, hogy egy másik adóstársnál kellő kielégítési alap van, vagy hogy a hitelező követelése összegileg csekély. Azonban mindezektől eltekintve a szerződést a felek erre irányuló egységes akarata alkotja, és így az a körülmény, hogy a felek ügyleti kijelentést tartalmazó okiratot, tehát esetleg közjegyzői okiratot állítottak ki, nem zárja ki annak a lehetőségét és bizonyítását, hogy az okirat nem tartalmazza a felek valódi akaratát, nevezetesen, hogy az okirat kiállításával a felek akarata nem volt az, hogy közöttük az okiratban kifejezett szerződés valóban létesüljön ; ilyen esetben pedig az okiratban kifejezett szerződés jogilag létre sem jött, hanem színleges és mint ekként hatálytalan az igényperben perbevont hitelező által megtámadható még akkor is, ha követelése az okirat kiállítása után vagy nem az okirat szerint vagyontátruházó ellen keletkezett. A felebbezési bíróság úgy találta, hogy a 3. alatti okiratban kifejezett szerződés színleges, és ez iránt meggyőződését nem a 3. alatti okirat tartalmára alapította, az pedig, hogy valamely okiratba is foglalt ügyleti kijelentésnél nem az okirat tartalmánál fogva, hanem egyéb ténybeli adatok alapján a feleknek mi volt a valódi akarata,