Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

lű26 Viszont az eladó D. M. keresetet indít a vevő R. G. ellen, a melyben ellenfelét a kikötött 240 km. tűzifából ki nem adott 76 km. értékének, 355 K 60 f megfizetésében marasztalni kéri. A két per egyesíttetvén, az alperes beismeri ugyan, hogy ő a kifuvarozásra november 30-ig engedélyt adott, de csak azzal a feltétellel, hogy ha felperes a hátralékos 76 km. fát mielőbb kiszolgáltatja, a mit azonban felperes nem teljesített. Ezt a feltételt felperes tagadván, a felebbezési bíróság e kérdésben alperesi bocsátotta esküre mint a bizonyításra kötelezett felperes ellenfelét. Alperes továbbá azzal védekezik, hogy miután felperes a 76 km. fát felszólítás ellenére ki nem szolgáltatta, sőt a legjobb minőségű fát már előzően kifuvarozta, elsőrendű fát kiadni képes nem volt, a felperes által felajánlott rossz minőségű fát pedig alperes elfogadni nem köteles, jogában állott a további kifuvarozást betiltani, és pedig annál is inkább, mert felperes az erdőnek a szerződés éltelmében kímélendő sarjadékaiban a későbbi kifuvarozás által okozandó károkért biztosítékot nem adott. A felebbezési bíróság felperest keresetével elutasította és alperes részére a 76 km. fa értéke fejében 152 K megfizetésére kötelezte, a kir. Guria pedig felülvizsgálati kérelmével elutasította a következő indokolással: Felperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy arra nézve, hogy alperes felperesnek a fa elszállítására feltételhez nem kötött halasztást engedett, alperes korlátolt beismerésével szemben a bizonyítás terhét felperesre hárította. Ez a panasz nem alapos; mert a S. E. 59. §-a szerint azt, hogy valamely korlátolt beismerő nyilatkozat beismerésnek, vagy tagadásnak tekintendő-e? az eset körülményei szerint a bíróság ítéli meg ; ehhez képest a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy alperes nyilatkozatát nem tekintvén beismerésnek, a bizonyításra felperest kötelezte. Hasonlóan alaptalan felperesnek az anyagi jogszabály helytelen alkalmazására alapított panasza is; mert a felebbezési bíróság tényállása szerint alakilag és tartalmilag valónak elfogadott A) alatti szerződés tartalma szerint, felperes köteles volt az alperes erdőterületéről kivágott fákat 1900. évi november hó 1-ső napjáig elszállítani, még pedig oly módon, hogy a fák a kivágástól számított két éven belül eltávolíttassanak, továbbá alperes részére, az ezáltal tetszés szerint meghatározandó időben 240 köbméter elsőminőségű fát kiszolgáltatni. A felebbezési bíróság alperes eskü alatti vallomása alapján megállapította azt, hogy a felperes részére 1900 november hó 30-ig