Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)

89 úttal az V. pontban kiköttetett az, hogy ha alperes az illető dolgot nyereséggel eladja, a nyereség lU részét B. Imrének kiadni köteles, ha pedig két év múlva el nem adná, annak fejében B. Imre 6000 koronát követelhet, mit alperes kifizetni köteles. A szerződésnek ebből a tartalmából nyilvánvaló, hogy a B. Imrének kikötött 1U rész nyereség, esetleg 6000 K, tulajdonképen és jogilag a B. Imrét megillető vételár természetével bír és annak a vételárnak szerződésszerű kiegészítő része és így habár az V* rész az előre ki nem számítható esélytől függ, sem az 1A rész nyereség, sem a 6000 K kikötése fogadásszerű szerencseszerződésnek nem tekinthető. A szerződés idézett tartalmából nyilvánvaló az is, hogy B. Imrének a határozott összegben kitett vételáron felül csak az XU rész nyereséghez kikötött igénye és csak két éven belül és csak az illető dolog továbbadása esetében függött a tényleg elért nyereségtől ; ellenben a 6000 koronához kikötött igénye az illető dolognak két éven belül el nem adása esetében az alperest ért nyereségtől teljesen független, tehát az alperest ért nyereségre vagy ennek lehetőségére való tekintet nélkül két év után, a mennyiben eddig alperes az illető dolgot tovább nem adta, azonnal esedékessé vált; következésképen egyrészről téves alperesnek az az érvelése, hogy neki nyeresége nem lévén, reá nézve a 6000 koronához kikötött igény teljesítése ebből a szempontból jogilag lehetetlen; másrészről kétségtelen, hogy a 6000 koronához kikötött igény érvényesítése szempontjából az illető dolgot az A) alatti szerződés létrejötte óta ért bármely veszély egyedül az alperest terheli; a felebbezési bíróság tehát, minthogy tényállása szerint a két év már a kereset megindítása előtt letelt és ez alatt alperes az illető dolgot tovább nem adta, nem sértett meg jogszabályt azzal, hogy a 6000 koronához kikötött igény eldöntésénél mellőzte azt, hogy az alperest az illető dolog és ennek a két év eltelte után netán történt továbbadása körül érte vagy érhette-e valamely tényleges nyereség avagy vesztesség? és így ezekre nézve a felebbezési bíróság a bizonyítási eljárást és a ténymegállapítást is jogszabály megsértése nélkül szintén mellőzhette. A felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint alperes a jelen perben beszámítani kívánta a p—i takarékpénztárnál állítólag B. Imre helyett fizetett összeget és favágatási, közvetítési és alkuszdíj fejében állítólag B. Imrének tartozatlanul fizetett összeget; továbbá ama tényállás szerint alperes már a b —i kir. törvényszék