Gottl Ágost (szerk.): A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VIII. kötet 1902,1903 (Budapest, 1904)
85 a ki azonban az anyja utáni örökösödésről lemondott, a hagyatékban maradt, az alperes által lefoglalt és jelen perrel igényelt ingók közvetlenül L. Gyuláné gyermekeire, az örökhagyó unokáira, mostani felperesekre szállottak, a kik azonban saját nagyanyai örökségüknek anyjuk tartozásáért való lefoglalását tűrni nem tartoznak. Ez a panasz azonban alaptalan. Igaz ugyan, hogy a felebbezési biróság tényül állapította meg, hogy az igényelt ingók néhai S. Péterné született U. Anna tulajdonát képezték, a kinek végrendelet hátrahagyása nélkül bekövetkezett halála után egyetlen gyermeke maradt, t. i. a végrehajtást szenvedett L. Gyuláné és azt is megállapította, hogy az utóbbi az örökségről lemondott. A felebbezési biróság azonban azt is tényül állapította meg, hogy a végrehajtást szenvedett abból a czélból mondott le az anyja utáni örökösödésről, hogy ez által az anyja után hátramaradt ingókat a saját hitelezői javára foganatosított végrehajtás alól kivonja. Minthogy pedig a törvénykezési gyakorlat által állandóan követett jogszabály, hogy az örökségről való oly lemondás, melynek czélja a kielégítési alapot a lemondó fél hitelezői elől elvonni, ezekkel szemben hatállyal nem bír, a felebbezési biróság a jogügyletek megtámadását tárgyazó jogszabályokat helyesen alkalmazta, midőn kiskorú felpereseket keresetükkel elutasította. (Kir. Curia I. G. 250/1902. 1902 november 4.) 1660. A jövedelmeztetés kikötése nélkül kezelés alá átadott pénzösszeg után kamat csak a törvény által meghatározott esetekben, vagy kamatfizetés igérése esetén követelhető, ily kikötés nem létében pedig csak akkor, ha a kezelőt a pénz visszaadása körül késedelem terheli. Ügyállás : Özvegy S. K., a kinek ingatlanokból és ingóságokból álló tetemes vagyona volt, 1849-ben második házasságra lépett a teljesen vagyontalan G. Antallal, a kinek a házassági szerződés értelmében neje vagyonához annak életében semmi joga nem volt. A nevezett asszony 1872-ben átadta összes ingatlanait az első házasságából származó fiainak, S. Antalnak és Mihálynak, önmaga és férje részére csak az életfogytiglani kitartást kötvén ki. Épen ezért a gazdasági felszerelésekre és egyéb sok ingóságaira szüksége nem lévén, ezeket ugyanakkor nyilvános árverésen eladta és a
