A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

bírói gyakorlat szerint felperes, a szerződésileg megállapított munkabért követelheti és az alperesek az illető hiányok okából csak azt igényelhetik, hogy e hiányok helyreállítására szükséges költség öszszegét a felperes követeléséből vissza, illetve megtartsák; következésképen felperes keresete ama 4000 koronára nézve nem időelőtti; de a felebbezési bíróság ama hiányok helyreállítására szükséges költség mennyiségének megállapítását mellőzvén, a tényállás e hiányosságánál fogva a jelen per ama 4000 koronára nézve érdemi eldöntésre nem alkalmas; és mert a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint azok a pótmunkák, a miknek fejében a felebbezési bíróság felperes javára 572 korona 86 fillért megítélt, az A. alatti szerződéssel épült ház czéljaira és kiegészítésére teljesíttettek; erre való tekintettel tehát azoknak a pótmunkáknak rendeltetése és használhatása az illető háznak az A. alatti szerződésből kitetsző rendeltetésével és használhatóságával a dolog természeténél fogva öszszefügg, következésképen alperesek az illető hiányok helyreállítása költsége fejében vissza és megtartási jogukat, a mennyiben erre a 4000 korona fedezetet nem nyújt, felperesnek a pótmunkák czimén keresetbe vett követelésére nézve is egészben vagy részben gyakorolhatják, és így ama hiányok helyreállítására szükséges költségre való tekintet nélkül, illetve e költségek mennyiségének megállapítása előtt felperes javára azt az 572 korona 86 fillért sem egészben, sem részben megítélni nem lehet. Ezeknél fogva ki kellett mondani azt, hogy felperesnek keresete ama 4000 koronára nézve nem időelőtti; egyébként pedig a S. E. 204. §-a értelmében a felebbezési bíróság ítéletét feloldani és azt a bíróságot megfelelő eljárásra utasítani. (Kir. Curia I. G. 251 1900. 1900 augusztus 29.) A magántulajdonon létesített dülőutak nem tekinthetők oly közdülőutaknak, melyek több birtokostárs birtokának megközelítésére szolgálnak és a melyek az 1890 :1. t.-cz. 1. §. 50. p. alatt említett közdülőutak fogalma alá lennének vonhatók. Az ily dülőutak tehát a birtoktest alkatrészét képezvén, azok az ingatlan eladása esetében a vétel tárgyának tekintendők.