A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

2 elutasította, alaptalan, mert az A. alatti szerződés nem tartalmazza azt, hogy az erdei útak kizárólagos használata feletti rendelkezés a haszonbérlő részére fenhagyatott volna, a nélkül pedig egymagában az a körülmény, hogy hatósági intézkedés következtében az erdei útak ideiglenes használatára más szomszédos erdő tulajdonosa is feljogosíttatott, a kártérítési igény megállapítására jogszerű alapot nem szolgáltat. A viszonkereset 17. tétele alatti követelés feletti rendelkezés ellen emelt panasz azért nem bír jogszerű alappal, mert egyrészről a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint alperes az építkezést a haszonbérbeadók tudta és engedelme nélkül teljesítette és annak szükségességét ki nem mutatta, másrészről pedig az épület ideiglenes jellegű és állagának sérelme nélkül könnyen eltávolítható; már pedig az ily építmények értékének követelésére a haszonbérlő csak akkor bír jogos igénynyel, ha bizonyítja, hogy a haszonbérbeadó az épület elvitelét minden jogos indok nélkül megtagadta, ez irányban azonban a felebbezési bíróság megtámadott Ítélete tényállást nem tartalmaz. (Kir. Curia I. G. 246/1900. 1900 augusztus 28.) 1143. Ha a felebbezési tárgyalásról felvett jegyzőkönyv, úgyszintén a felebbezési bíróság Ítéletében foglalt tényállás szerint alperes a felebbezési tárgyaláson a viszonkeresetre vonatkozóan felebbezési kérelmet szóval elő nem adott, a felebbezési bíróságnak az a rendelkezése, mely szerint az elsőbiróság ítéletének a viszonkeresetet elutasító részét érintetlenül hagyta, megfelel a S. E. 152. és 164. §§. rendelkezéseinek. A K. T. 285. §-a szerint a kereskedőt, ellenkező kikötés hiányában, a kamat általában megilleti; a törvény rendelkezésénél fogva tehát a K. T. 1. §-hoz képest azzal ellenkező szokás alkalmazást nem is nyerhet, s így a felebbezési bíróság nem sértett meg eljárási szabályt azzal, hogy erre nézve a szakértők meghallgatásának mellőzését nem indokolta. (S. E. 185. §. c) p.) Ügyállás: Alperes, ki a felperesi czégnél mint utazó és könyvvezető volt alkalmazva, sajátkezüleg irt be a czég könyveibe saját terhére egyes tételeket,