A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)
66 érkezve, anyjához ment lakni és az együttélés folytatására kísérletet sem tett, azonban kész nejét visszafogadni. — Az alsóbirdságok alperest részben marasztalták, ellenben a kir. Guria felperest keresetével egészen elutasította a következő indokolással: A nő férjétől ideiglenes különtartást csak akkor jogosult követelni, ha a háztartási együttélésnek megszakítása és annak vissza nem állíthatása a férj viselkedésére és ténykedésére vezethető vissza. Ezt az anyagi jogszabályt sértette meg a felehbezési bíróság, midőn alperest neje, a felperes javára a különtartás egyenértékében marasztalta. Ugyanis a felebbezési biróság Ítéletének tényállásában nem állapíttattak meg oly tények, a melyekből jogszerűen következtetni lehetne, hogy a felek időleges elválásának alperes volt az okozója; és habár kétségtelen, hogy a peres felek felperes beállott betegeskedése következtében külön váltan élnek, felperes még csak nem is vitatta, hogy különösen a gyógyintézetből való elbocsátása után az együttélésnek újra felvétele végett kísérletet tett, avagy, hogy alperes az együttélést megtagadta. Igaz ugyan, hogy a tényállásból kitűnően az alperes a különélés tartama alatt oly levélbeli kijelentést tett, hogy felperes elmebeli állapotánál fogva az együttélésre nem kötelezhető, e kijelentésnek azonban különösen tekintettel arra, hogy a felek közötti kiegyenlíthetlen ellentétekre vonatkozható tények nem állapíttattak meg, — oly jogkövetkezmény nem tulajdonítható, hogy felperes alperesnek úgy az elsőbiróságnál, mint a felebbezési eljárásban tett azt az ajánlatát, hogy a házasegyiittélést folytassák, joggal visszautasíthatta volna, s hogy a házasegyüttélést férjével, az alperessel újra folytatni köteles nem volna, és pedig annál kevésbbé, mivel nincs megállapítva, hogy felperes egyél) oly okokat hozott volna fel, melyek a visszahívás el nem fogadását indokolhatnák. Ily körülmények között felperes lévén az együttélés megbontójának tekintendő, az különtartásra jogos igényt nem tarthat. Ezek következményeként a peres felek között a házastársi együttélés visszaállítandó lévén, felperesnek a gyógyítási költség és gyermektartás iránt támasztott követeléséről s annak esetleges megítéléséről csak akkor lehet szó, ha a foganatba veendő együttélés alperes ténykedései következtében hiúsulna meg, de egyébként is a ténymegállapítás szerint felperes utazási költségét és gyógykezelési