A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

56 nézve azl89G:XXV. t.-cz.-ben szabályozott megváltási eljárás megindítását kereset útján kérték. Alperesek a felperesek kereshetőségi joga ellen emeltek kifogást és azt vitatták, hogy a szóban forgó belsőségek nem majorsági zsellérségek és hogy a jog már elévült. A kir. törvényszék a keresetnek helyt adott, ellenben a kir. Ítélő tábla mint felebbezési bíróság felpereseket elutasította keresetükkel az alapon, hogy alperesek, illetve birtokelődeik az 1854. évtől, tehát 32 évet meghaladólag szolgálmányaikat nem teljesítvén, felpereseknek illetve jogelődeiknek a joga úgy a zsellér-szolgáltatásokra, mint ezek megváltásának követelésére elévülés következtében megszűnt. A felperesek felülvizsgálati és alperesek csatlakozási kérelme következtében a kir. Guria a felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatva, kimondotta, hogy felperesek kereseti követelése el nem évült és a felebbezési bíróságot további szabályszerű eljárásra utasísította a következő okokból: Alaptalan alpereseknek a keresetben megjelölt ingatlanok jogi minősítése ellen emelt panaszuk, mert a felebbezési bíróság tényállása szerint a keresetben tüzetesen körülírt ingatlanok nem úrbéri természetű belsőségek; azokat alperesek, illetve birtokelődeik haszonélvezetül már az 1848. év előtt is birták s azok után birtokosaik az évi szolgálmányokat még az 1850. és 1851. években is teljesítették, ezek a tények pedig el is tekintve attól, hogy a kereseti belsőségek a telekjegyzőkönyvekben megosztott tulajdon gyanánt vannak felvéve, a szóban forgó belsőségek majorsági zseliéri jogi minőségét megállapítják, következőleg helyes a felebbezési bíróság megtámadott Ítéletének az a jogi döntése, hogy a keresetben körülírt belsőségek az 1896. XXV. t.-cz. 1. §-ában említett majorsági zsellérségek. Áttérve a felperesek felülvizsgálati panaszára: a felebbezési bíróság azon az alapon utasította el keresetükkel felpereseket, mert az alperesek, illetve birtokelődeik az 1854. évtől s tehát 32 évet meghaladólag szolgálmányaikat nem teljesítvén, felperesek, illetve jogelődeiknek joga úgy a zsellér szolgáltatásokra, mint ezek megváltásának követelésére elévülés következtében megszűnt. Felperesek ezt az Ítéleti rendelkezést azon az alapon támadták meg, hogy a felebbezési bíróság mellőzte az 1896: XXV. t.-cz. 1. és 7. §-ainak rendelkezéseit, az elévülésre vonatkozó általános jogszabályt pedig helytelenül alkalmazta. Ez a panasz alapos ; mert jóllehet helyesen jegyzi meg a felebbezési bíróság indokolásában, hogy a volt földesúr és majorsági zsellérje közti jogviszony forrása, mint ez az 1836: VII. t.-cz. 12.