A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

42 alperesek eskü alatti vallomását bizonyítékul fogadta el annak ellenére, hogy ezek ebben a perben alperesek és hogy az A) alatti okiraton előttemező tanuk gyanánt vannak aláírva, jogszabályba nem ütközik és alaptalan felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság a nevezett alpereseknek ezt a minőségét nem mérlegelte volna, midőn őket épen azért hallgatta ki, mert az okiraton előttemező tanukként szerepeltek. A felebbezési bíróság szabadon mérlegelhetvén V. H. végrehajtást szenvedőnek a rendes perben és ebben az igényperben tett tanúvallomását, nem sértelt meg azzal sem jogszabályt, hogy az utóbbi perben tett vallomásának valóságára nézve valószínűséget és hihetőséget nem tulajdonított, tehát az e részben felhozott panasz is alaptalan. A T. J. tanuként való kikallgatásának mellőzése miatt emelt panasz is alaptalan, mert a felebbezési bíróság nem sértette meg a bizonyítási szabályt azzal, hogy ezt a tanút ki nem hallgatta, midőn a per körülményeiből arra a meggyőződésre jutott, hogy T. J.-nak felperesre nézve még kedvező vallomását sem tekinthetné bizonyítéknak és midőn eme meggyőződésének okát előadla. Semmi alappal nem bír az a panasz sem, hogy a felebbezési bíróság, a mikor az igényelt óvadékot továbbra is V. H. tulajdonául tekintendőnek mondotta, megsértette volna az 1881 : LX. t.-cz. 96. §-ában foglalt azt a jogszabályt, hogy az igényperben hozott Ítélet az igénylő és a végrehajtást szenvedő között való jogviszonyra hatálylyal nem bir és azt a jogszabályt, hogy az Ítélet harmadik személyek jogait nem érintheti, mert ha az igényperben kimondatik is, hogy az igényelt dolog az okból nem oldandó fel zár alól, mivel az a végrehajtást szenvedő tulajdona maradt, ezzel a felperes és V. H. közötti, vagy a T. J. és V. H. közötti jogviszony épen a törvény kijelentésénél fogva el nem döntetett, mivel az Ítélet hatálya e jogviszonyokra ki nem terjed. (Kir. Guria I. G. 286/1900. 1900 szeptember 13.) 1100. A kézi zálogjog érvényesítése nem az igényper, hanem az elsőbbségi igény útjára tartozik.* * Lásd V. kötetben 295. lapon közölt hasonló kijelentést.