A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

38 tárgyalása fel nem függeszthető és az elsöbiróságot további szabályszerű eljárásra utasította a követkevő indokokból: Habáv a peres felek egyértelmű előadása szerint a történt balesetből kifolyólag emberölés vétsége miatt alperes czég tagjai ellen bűnvádi eljárás tétetett folyamatba, mely még jogérvényes határozattal befejezve nincs, mind a mellett a polgári per tárgyalása a S. E. 44. §-a alapján nem volt felfüggeszthető, mert a polgári perben fenforgó annak az anyagi magánjogi kérdésnek eldöntése, hogy alperes czég felelősséggel és kártérítéssel tartozik-e az alperes szeszgyárában alkalmazott B. M. gyári munkást ért balesetért felperesnek mint hátrahagyott özvegynek, nem függ attól a büntetőjogi kérdéstől, hogy a balesetért akár az alperes czég tagjai, akár harmadik személyek büntetőjogilag felelősségre vonhatók-e vagy sem és az 1893: XXVIII. t.-cz. 37. §-a sem teszi függővé a polgári magánjogi felelősséget attól, hogy a büntetőjogi felelősség megállapíttassék, mert az idézett szakasz úgy a polgári, mint a büntető törvény szerinti felelősséget fenhagyta az ellen, a ki az idézett törvényben előirt kötelezettségek teljesítését elmulasztja, ha mulasztása miatt valamely baleset történt. (Kir. Curia I. H. 32/1900. 1900 szeptember 13.) 1159. Az, hogy valamely jogügylet valóságban létre nem jött, hanem csak színleg: ténykérdés, melyre vonatkozó ténymegállapítás felülvizsgálati panaszszal csak jogszabály megsértése esetében támadható meg sikerrel. A törvény által előirt kellékekkel ellátott okirat, ha az nem bírt annak a kiállító által történt aláírásakor a jelenleg olvasható tartalommal, a mennyiben tartalma kitöltve nem volt, teljes bizonyítékul nem szolgál. A kitöltetlen űrlap utólagosan kitöltött tartalmának valóságára nézve a bizonyítás kötelezettsége azt terheli, a ki arra jogot alapít. Jogszerűen következtethető az, hogy a készpénzben vagy saját nevére szóló takarékpénztári betétkönyvben adott óvadék, az ellenkező bizonyításáig az óvadékot letevő tulajdonának tartandó.