A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

á9> jogelődével szemben beszámításra alkalmas 6250 frt váltókövetelése áll fenn s ezzel a felperesi követelés törlesztve van. A felebbezési bíróság felperes követelését a beszámítással megszűntnek mondotta ki a nélkül, hogy alperes az eredeti váltót a perben felmutatta és a periratokhoz csatolta és ezzel bizonyította volna azt, hogy a váltó jelenleg is birtokában van. A kir. Curia a felebbezési biróság ítéletét feloldotta a következő okokból: Felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság helytelenül mellőzte azt a lényeges szabályt, hogy valamely követelés fennállását az a fél tartozik bizonyítani, a ki azt érvényesíteni akarja, vagyis hogy a felebbezési biróság megsértette a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó jogszabályokat, alaptalan ugyan, mivel a felebbezési biróság a bizonyítási teherre vonatkozó jogszabályokat nem sértette meg, mert azoknak megfelelően alperesre hárította annak a döntő körülménynek bizonyítását, melyből megállapítható legyen, hogy alperesnek a kereseti követelésnek beszámítás útján való megszüntetésére nézve beszámításra alkalmas követelése áll fenn; az alperes által kért perújítás a részéről nyújtott új bizonyítékok alapján éppen ebből a czélból engedtetett meg a már jogérvényre emelkedett Ítéletekben. Ellenben felperes panasza a részben alapos, hogy a felebbezési biróság helytelenül mellőzte azt a jogszabályt, hogy a váltóból eredő jogokat csak a váltóbirtokos érvényesítheti. A beszámítás ugyanis fizetés jellegével bír, mivel az által a fennálló követelés megszűnik. A V. T. 39. §-a értelmében pedig a váltóadós csak a nyugtatványozott váltó kiadása mellett köteles fizetni, a részletfizetésnél is tehát jogszerűen követelheti, hogy az a váltóra feljegyeztessék s neki arról a váltó másolatán nyugtatvány adassék, váltókövetelés beszámításánál tehát a beszámításnak első feltétele, hogy az eredeti váltó az itélő bíróságnál beadassék és a bíróságnak mód nyujtassék, hogy a mennyiben valamely váltókövetelésre nézve a beszámítás itéletileg jogérvényesen megállapíttatik, azt a váltóra reávezethesse, mivel ellenkező esetben a váltóbirtokos a kezénél levő váltó alapján a beszámítás kimondásának ellenére váltójogokat érvényesíthetne. A felebbezési biróság azonban elfogadván az első biróság Ítéletének erre vonatkozó indokolását, azt a körülményt, hogy az alperes által beszámíttatni kért váltókövetelés alapjául szolgáló váltó alperes birtokában van-e, ügydöntőnek nem találta, s erre nézve a tényállást meg sem állapította, a váltót alperestől be nem kívánta, holott e nélkül a fentebbiek-