A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

26 alperest marasztalta, a felebbezési bíróság felperest keresetével elutasította, a kir. Curia pedig felperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési biróság Ítéletét feloldotta a következő okokból: A felebbezési biróság a felperes ideiglenes tartás iránti kereseti kérelme támogatására felhozott s a 2. sz. alatti okiratba foglalt egyezséget tartalma szerint mérlegelte és azt csak azért nem vette figyelembe, mivel felperest az egyezségen alapuló jogáról lemondotinak tekintette. Azonban a felebbezési biróság jogszabályt sértett, midőn az egyezséget az elfogadott lemondástól eltekintve, egyébként érvényesnek elfogadta, mert igaz ugyan, hogy az 1894 : XXXI. t.-cz. 92. §.-a a házastársaknak a tartásra nézve való szabad egyezkedést megengedi, ez által azonban az 1886: VII. t.-cz. 22. §-ának az a rendelkezése, a mely szerint a házasfelek között a vagyoni viszonyok szabályozása iránt létrejövő jogügyletek érvényességéhez közjegyzői okirat szükséges, nem hatálytalaníttatott; minthogy pedig a 2",. alattiban foglalt jogügylet a peres házasfelek között vagyoni viszonyokat szabályoz, azonban közjegyzői okiratba nem foglaltatván, érvénytelen, mint ilyen, jogok szerzésére egyáltalán alkalmatlan. Ezt előrebocsátva, a felebbezési biróság Ítéletét, mint az érdemi felülvizsgálatra alkalmatlant, a S. E. 204. §.-a alapján feloldani, s ugyanazt a bíróságot az e végzés rendelkező része szerinti továbbá eljárás és újabb ítélethozatalára utasítani kellett; mert a felebbezési biróság alperesnek azt a reá nézve jogkövetkezményekkel járható tényét, hogy a 2'/. alatti okirat kiállítása által, illetve annak kiállítása alkalmával a felperessel való együttélés megszakításába és felperes különélésébe beleegyezett, úgy azt a tényét és annak esetleges következményét, hogy felperesnek hosszabb ideig, sőt a perfolyam alatt is a különtartás egyenértékéül önként készpénzt küldött és fizetett, mérlegelése körébe nem vonta és annak a körülménynek a megállapításába, hogy a tartásra szánt pénzküldemények beszüntetésére mi és ki szolgáltatott okot, egyáltalában nem bocsátkozott; és mert a tényállás a per érdemi eldöntésére befolyással biró összes tények és adatok mérlegelése és felölelése mellett levén megállapítandó, a mennyiben a felebbezési biróság a fentebb jelzett, s a per érdemi elbírálására befolyással bírható tények és körülményekre tényállásában ki nem terjeszkedett, ítélete ezúttal érdemben el nem birálható(Kir. Guria I. G. 273/1900. 1900 szeptember 6.)