A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

24 mat félévenként előre volt fizetendő, ugyanaddig az időpontig 30 frt 90 krt, összesen a két összeg 283 frt 35 kr vagyis 566 K 68 fillért tesz ki, és az összeg fele része, vagyis 283 K 34 fii. az egyik, a másik fele része, vagyis 283 K 34 fii. a másik felperes részére odaítélendő volt, mert ha alperesek, elvállalt kötelezettségükhöz képest, eme kamatokat megfizették volna, felperesek tartóz ciScl cl hitelező takarékpénztár irányában ennyivel kevesebb volt volna, és így azt, hogy felperesek hátralék tartozását ez a kamatösszeg növelte, mulasztásuk által alperesek okozták. A felebbezési bíróság ítéletének az az indoka, hogy meg nem állapítható az, hogy felperesek a 750 frtot azért tartoztak megfizetni, mert alperesek az 1201 frt 90 krt és járulékait meg nem fizették, annyiban téves, a mennyiben ez nem ténykérdést, hanem jogkérdést képez, mivel jogkérdés az, hogy alperesek szerződési kötelezettségüket jogilag mulasztóknak tekintendők-e és a kir. Curia, a mint már fentebb kifejtetett, alpereseket jogilag mulasztóknak tekintette. Azt pedig a felebbezési bíróság tanuk vallomása alapján tévesen állapította meg tényként, hogy a szóban forgó ingatlanok akkor is elárvereltettek volna, ha alperesek az 1201 frt 90 kr. tőkét és járulékait a takarékpénztárba pontosan befizették volna, mert az, hogy a takarékpénztár valóban élt volna-e árverési jogával az említett esetben, most utólag tényként meg nem állapítható és ez a kérdés nem képezheti ténymegállapítás tárgyát, de ez a kérdés a per eldöntésénél lényegtelen is akkor, a mikor az alperesek szerződésellenes fizetési mulasztása megállapítva van. A felebbezési bíróság ezekhez képest nem alkalmazván az itt alkalmazandó azt az anyagi jogszabályt, hogy a szerződési kötelezettséget elmulasztó szerződő fél a másik szerződő félre ez által hárult vagyoni hátrányt megtéríteni tartozik, a felülvizsgálati kérelemnek helyt adni, és a felebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatni kellett. A fizetni elmulasztott kamat és késedelmi kamat azért számíttatott 1888 január 1-től csak 1890 deczember 31-éig, mint addig az időpontig, a mikor az alperesek a felebbezési bíróság tényállása szerint a megvett ingatlanokat használták, mert ez időponton túl alperesek az ingatlanok hasznait már nem élvezték és az ingatlanok használatától való elestök utáni időre már a kamatfizetéssel jogszerűen nem terhelhetők, (Kir. Curia I. G. 267/1900. 1900 szeptember 6.)