A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. VI. kötet 1900,1901 (Budapest, 1902)

->1> követeléssel volt jelzálogilag terhelve s a vétel után is maga a vevőtársaság által megterheltetett. A vevőtársaság tagjai a földbirtokot egymás közt egyénileg és telekkönyvileg felosztották, de azért a takarékpénztári nagyobb kölcsönök a feldarabolásból keletkezett kisebb birtokrészleteket egyetemleg terhelték. Egy ilykép terhelt 10 holdnyi birtokrészietet eladtak a felperesek az. alpereseknek, illetőleg jogelődeiknek olykép, hogy ezek a vevők a hitelező takarékpénztár követeléséből eme 10 holdra eső 1201 frt 90 krnak kifizetését magukra vállalták. A vevők, kik az ingatlan birtokába és használatába is léptek, az átvállalt összeget ki nem fizették. (A további ügyállás az alább közölt indokolásból kitűnik.) A felebbezési bíróság felpereseket keresetükkel elutasította,, kiindulván abból, hogy akár fizették alperesek az elvállalt tartozást, akár nem,, az ingatlan mégis a takarékpénztári követelés egyetemlegességénél fogva harmadik személyek tartozása miatt árverés alá került volna. A kir. Guria alpereseket a kereset értelmében marasztalta a következő okokból: Nem volt vitás a peres felek közt, hogy D. J. elsőrendű alperes és néhai D. J. a perhez 3 7. alatt csatolt, 1877 márczius 9-én kelt nyilatkozat czímű okiratban foglalt feltételek alatt megvették B. A. egyik felperestől, ennek atyjától reá háramlott 10 holdnyi ingatlanait olykép, hogy az eme ingatlanokat már akkor jelzálogilag terhelt nagyobb összegű takarékpénztári követelésekből a megvett ingatlanokat aránylag terhelőként megjelölt 1201 frt 90 kr. tőkének és kamatainak megfizetését a vevők magukra vállalták. Megállapíttatott tényként az, hogy a vevők ezt a kifizetni elvállalt tőkét egyáltalában nem, a kamatot pedig csak is 1887. év végéig fizették meg, és hogy a hitelező székesfehérvári takarékpénztár engedményese, a moorvidéki takarékpénztár a megvett ingatlanokat 1893 május 24-én megtartott bírói árverésen 1405 frt vételárért eladta, a melyből a hitelező követelésére csak 1358 frt 53 kr. jutott, a mely összeg 1893 október 26-án volt a birói letétből kiutalványozás következtében felvehető. Tényként állapíttatott meg a felebbezési bíróság Ítéletében az is, hogy a hitelező takarékpénztár utóbb kiszámítván a követeléséből az egyes adósoknak, a kik egyetemlegesen voltak kötelezve, aránylagos tartozását, az eladott ingatlanokra eső tartozási részletet úgy számította ki, hogy a 10 hold után az árverési vételárból felvett összegen felül még 750 frt volt a hátralék, a melyet felperesek mint személyes adósok azért, hogy többi terhelt ingatlanai kai megmentsék, a hitelező takarékpénztárnak 1897 deczember 20-áu kifizettek és kétrendbeli keresetükben az összegnek megtérítését