A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

1-2 Ügy állás : A haszonbéri szerződésben ki volt kötve, hogy a haszonbérlő a haszonbérlet utolsó évében bizonyos területet ugarul hagyni köteles, a minek elmulasztása esetére az ugarul nem hagyott terület kétszeres haszonbérét tartozik a bérbeadónak megfizetni. Alperes megfelelő területű ugarát nem hagyott, a szerződésszerű haszonbérösszeget azonban kifizette. A bérlő kártérítési jogát engedményezvén a felperesre, a felperes keresetében az alperestől a már befizetett haszonbérnek kétszeres összegét követeli a szerződés értelmében. A felebbezési bíróság az alperest a már kifizetett haszonbéri összegnek megfelelő összegben marasztalta. Mindkét fél felülvizsgálati kérelmét a kir. Curia elutasította a következő okokból: Alperesnek a felebbezési bíróság ítélete ellen emelt az a panasza alaptalan, hogy felperes részére a haszonbéri összeg kétszerese megítélhető nem lett volna, mivel a felperes jogelőde által a haszonbéri szerződés 4. pontjában meghatározott s a haszonbéri összeg kétszeresében megállapított kötbér iránti követelési jog reá nem ruháztatott, hanem csakis a kártérítés követelése iránti jog; a felperes azonban tényleges kárt a per során ki nem mutatott. Alaptalan pedig ez a panasz azért, mert felperes részére alperes ellenében az a kárkövetelés engedményeztetett, mely abból származott, hogy alperes a felperessel kötött haszonbéri szerződés 4. pontja rendelkezése ellenére az abban meghatározott kiterjedésű ugart nem hagyta bevetetlen, a mennyiben pedig az ily bekövetkezhető esetre a haszonbéri szerződés 4. pontjában a kártérítésre nézve megfelelő rendelkezés foglaltatik, az engedményezés által felperes által, ez a szerződésileg meghatározott jog tekintetik átruházottnak, felperes annak kimutatása mellett, hogy alperes ugart nem hagyott, a mi pedig tényállás gyanánt a felebbezési bíróság Ítéletében meg van állapítva, kárának külön kimutatása nélkül a szerződésileg előre meghatározott összeget alperestől ép úgy jogosult követelni, mikép azt felperes követelhette volna, a felebbezési bíróság tehát a felperes kereseti követelése megítélésével jogszabályt nem sértett. Nem sértett a felebbezési bíróság jogszabályt azzal sem, hogy az alperes által felhívott tanukat ki nem hallgatta, mert az a körülmény, hogy felperes a haszonbérbe adásra nézve tartott tárgyaláson tudta-e vagy nem, hogy ugar nincs hagyva, döntő tényre nem vonatkozik. De alaptalan másfelől felperesnek is felülvizsgálati kérelmében felhozott az a panasza, hogy a felebbezési bíróság helytelenül magyarázta a haszonbéri szerződést akkor, a mikor a felperes által követelt összegnek csak felét ítélte meg.