A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

386 támadott Ítélet feloldozására, okul, mivel felperes eme tanúvallomásának mellőzését felülvizsgálati kérelmében csak egész általánosságban panaszolja, a nélkül, hogy tüzetesen előadta volna, hogy a vallomásban foglalt mely tényt kivánt bizonyítottnak venni, ily tüzetes megjelölés hiányában pedig az, hogy a vallomás mellőzése által lényeges eljárási szabály sértetett-e, meg nem állapítható, mert lényeges eljárási szabály sértése akkor forogna fenn, ha a vallomásban foglalt és mellőzött tény döntő volna; ez a tény azonban a felülvizsgálati kérelemben előadva nincs. Nem bír alappal az a panasz sem, hogy eljárási jogszabály sértetett a mikor G. K. tanú a megkeresett kir. járásbíróság részéről nem mindazokra a körülményekre hallgattatott ki, a melyekre e tanút felperes kihallgatni kérte, és a mikor a megkeresett kir. járásbíróságnak azok a végzései, a melyekkel a tanú kihallgatására a határidő kitüzetett, felperesnek csak a kitűzött határidő után kézbesittetvén, felperes ez által attól a jogától üttetett el, hogy a tanúihoz kérdéseket indítványozhasson. Való ugyan, hogy felperes G. K. tanút az elsőfokú bíróság által I 899 évi márczius hó 23-án felvett tárgyalási jegyzőkönyv tartalma szerint arra a ténykérdésre is kérte kihallgattatni, hogy alperes azt a nyilatkozatot tette, hogy bárki fogja megvenni a házat, azok közül, a kiknek ezt felperes ajánlja, felperes feltétlenül számithat a provisióra, míg az elsőbiróság 1899. június 9-én kelt megkeresése szerint ezt a tanút csak arra a ténykörülményre rendelte kihallgatni, hogy alperes felperest arra hívta fel, hogy ne fáradjon L.-hoz és a megkeresett d . . . i kir. járásbíróság is csak a megkereséshez tartotta magát. Mind e mellett felperesnek e miatt emelt az a panasza alaptalan, hogy a felebbezési bíróság eljárási szabályt sértett, a mikor a felebbezési tárgyaláson felhívott G. K. hihallgatásának elrendelését mellőzte, mert a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyv szerint felperes ezt a tanút nem alperesnek arra a kijelentésére kérte kihallgatni, hogy bárki fogja megvenni a házat azok közül, a kiknek azt felperes ajánlja, felperes feltétlenül számíthat a provisióra, hanem arra, hogy alperes kijelentette, hogy felperes ne járjon többé L. nyakára, ne rontsa az üzletet, erre a körülményre azonban e tanú már kihallgattatott és a felebbezési bíróság a kihallgatást ismételni nem volt köteles. Végül az a panasz, hogy felperes a tanúkihallgatás határnapját