A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

370 sekre is kiterjed ; csak az 1881 : LX. t.-cz. 200. §-ában megírt módozatok szerint foghat helyet. A most kifejtett felfogást megerősíti az, hogy az 1881 : LX. t.-cz. még a sorrendi tárgyalás alkalmával is alkalmat ad az adósnak arra, hogy ha a követelés jogerejű Ítélet vagy egyezség által van is megállapítva, vagy előzetes végrehajtható okiraton is alapul, annak fennállását az 1881 : LX. t.-cz. 197. § harmadik bekezdésében megírt módozatok szerint megtámadhassa, ezen jogszabály igénybevételének az adós részéről való elmulasztása után pedig, midőn már a sorrendi végzés jogerőre emelkedett és a kielégítendő követelések jogerősen felszámolva vannak, az 1881 : LX. t.-cz. 30. §-ában megengedett perekre visszamenni már nem lehet, minthogy az ilynemű pereknek czélja, mely csak az lehet, hogy a végrehajtás ne folytattassék, vagy pedig ne az egész marasztalási összeg erejéig folytattassék, akkor már megszűnt. A felebbezési bíróság tehát I. és II. r. felperesek keresetének elutasításával jogszabályt nem sértett. De nem sértett a felebbezési bíróság jogszabályt azzal sem, hogy III. r. felperesnek, mint árverési vevőnek kereshetőségi jogát meg nem állapította, mert neki mint árverési vevőnek a végrehajtás és illetve a sorozás tárgyát képező követelések valódiságának és mennyiségének megállapításába beleszólása nincs és az esetben sem, ha ő valamely bekebelezett és sorozott követelés viselését elvállalja, illetve a követelés a hitelező beleegyezésével, továbbra is az elárverezett ingatlanon hagyatik, azt neki úgy kell átvenni, mikép azt az erre jogosítottak közbejöttével a bíróság megállapította. De az árverési vevő a szempontból sem élhet végrehajtás megszüntetése, felfüggesztése vagy korlátozása iránti keresettel, hogy kimutassa, hogy ő az árverési feltételeknek eleget tett, vagy arra nézve kiegyezett. Az árverési feltételek mikénti teljesítésére az 1881 : LX. t.-cz. különlegesen intézkedvén, az erre vonatkozó intézkedésekből kimagyarázni legtávolabbról sem lehet, hogy a 30. §-ban megengedett perutat az árverési vevő igénybe vehette. Ez annál is inkább ki van zárva, mert az idézett 30. §. csupán a végrehajtató és a végrehajtást szenvedő közötti Asszonyokra vonatkozik, holott az árverési feltételek teljesítését joga van szorgalmazni oly jelzálogos hitelezőnek is, kinek végrehajtási joga egyébként nincs is. Az árverési vevő tulajdonjoga hivatalból levén bekebelezendő, az, hogy vevő az árverési feltételeknek eleget tett-e, a mennyiben esetleg e körül kérdés lámád, a telekkönyvi hatóság által per nélkül hozandó tisztába.