A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

354 get nem tett, ő is jogilag számításba veendő mulasztásával okot szolgáltatott arra, hogy ama váltók csak per útján voltak érvényesíthetők, és csak végrehajtás útján behajthatók, következésképen habár felperes ama per és végrehajtási költségeknek az illető váltóbirtokos részére történt kifizetésével esetleg károsodott, ez által az alperes egyáltalában nem gazdakodott, s így a váltótörvény 90. §. rendelkezésének megfelel a felebbezési bíróságnak a jogi döntése, a mely szerint felperest ama kölségek iránt kereseti kérelmével elutasította. A S. E. 197. §. szerint a felülvizsgálati eljárásnál a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás az irányadó és ez a tényállás csak azon az alapon támadható meg, hogy az Ítéletben valamely jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kívül hagyva, vagy felhozottaknak tekintve ; azonban ez alapon, mint már fentebb is kiemeltetett, alperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróság Ítéleti ténymegállapítását panaszszal meg sem támadta, az alperes részéről tehát felülvizsgálati kérelmében valamely tüzetes panasz előterjesztése nélkül az iránt felhozottak, hogy ő mit és miként bizonyított, és hogy mi ő szerinte a valódi tényállás, a felülvizsgálati eljárásnál tekintetbe nem vehetők. Már pedig a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint a keresetekhez csatolt és a felperes sajátkezű kibocsátói aláírásával ellátott váltókat az alperes elfogadó gyanánt sajátkezüleg aláírta, ama váltóban kitett értéket készpénzben kizárólag az alperes kapta meg és ama váltókon kitett érték a lejárattól folyó kamattal, a váltódíjjal és a váltójogok fentartására megkívántató óvás költségeivel együtt összesen 598 frt 39 kr. összegben a felperestől hajtatott be, ellenben nem fogadtatott el bizonyítottnak az, hogy e tekintetben alperes felperesnek bármit fizetett vagy egyéb ellenértéket adott volna. E tényállás mellett kétségtelen, hogy az által, hogy a váltók teljes értékét alperes készpénzben tényleg megkapta, egyéb ténykörülmények hiányában alperes úgy tekintendő, mint a ki ama készpénz erejéig a vagyonában gyarapodott, és így abból, hogy azt a pénzt az ellenértékben nem részesült felperes volt kénytelen az illető váltóbirtokosnak megfizetni, jogszerűen következik az, hogy e fizetés által alperes a felperes kárával gazdakodott, épen ezért tekintettel arra, hogy a váltó lejáratától a kamat, a váltódíj és váltói jogok fentartására szükséges óvás költsége a váltói értéknek a váltó-