A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

301 hogy III.-v. alperes törvényes osztályrészében a végrendelet által megrövidíttetett, ez pedig fontos, mivel szemben azzal, hogy előre kivett érték is foroghat fenn, egymagában az a körülmény, hogy nekie egy bizonyos ingatlan utóörökösödési joggal az elidegenítési és terhelési tilalommal adatott, még a törvényes osztályrész megsértését jogilag meg nem állapítja. Másfelől pedig nem létezik oly tételes törvény vagy birói gyakorlat, mely a hitelezőt feljogosítana arra, hogy az illető marasztalt örökös által érvényesíteni nem kivánt azt az igényt, hogy a törvényes osztályrész kiegészítését kérheti, az örökös hitelezői végrehajtás útján lefoglalhassák és érvényesíthessék, következéskép az érvényesítésnek az örökös részéről való elmulasztása a kijátszási szándékkal való elidegenítés forgalmi körébe nem esik. E szerint tehát azt jogilag megállapítani nem lehet, hogy felperes követelésével szemben a megtámadott telekkönyvi korlátolás joghatálylyal nem birna. Egyébként pedig a szóban forgó tilalommal M. F. érdekelve lévén, ennek perbe vonása nélkül a feljegyzés hatálytalanságát e perben kimondani már ez oknál fogva sem lehetne. (Kir. Curia I. G. 610/99. 1900 febrár 14.) 1071. A törvény ama rendelkezéséből, hogy a szőlődézsmaváltság-tartozások hátraléka a kir. kincstár követeléséből csak oly esetekben törölhető, a midőn az a váltságkötelest ért elemi csapás vagy a philloxera-rovar pusztítása miatt a szőlő jövedelméből be nem hajtható, és hogy annak behajtása csakis az ingatlanra vezetendő végrehajtás útján lehetséges, nyilvánvaló, hogy a törvényhozás ily kedvezményében csak az részesülhet, a ki a szőlőváltsággal terhelt ingatlannak akkor, a mikor azt az elemi csapás érte, tulajdonosa volt. (1895 : 14. t.-cz.) Ügy állás: Az alperesek megvették a felperesnek szőlőjét s kiköttetett, hogy vevők a hitelezett vételárból csak azt az összeget tartoznak megfizetni, a mi a szőlőt 1892. január 1-sö napjáig terhelő szőlődézsmaváltság és adónak kifizetése után fenn marad. A megvett szőlőt 556 frt 19 kr. dézsmaváltság terhelte, a mely az alperes vevők szorgalmazására, miután a philloxera rovar szőlőiket elpusztította, még 1892 márczius 30-án a kir. kincstár által elenged-