A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa által a sommás eljárásról szóló törvény (1893. XVIII. tcz.) alapján hozott határozatoknak gyűjteménye. V. kötet 1899,1900 (Budapest, 1901)

285 ség elöljárósága alpereseket jogaik érvényesítésében nem csak nem támogatta, hanem a községi biró azt nyilatkoztatta ki, hogy a helybeli lakósoktól a helypénz be nem szedhető, ezen felül pedig idegen vásárosokat illetéktelen sátordíj fizetésére kényszerítvén, azokat az alperesek javára eső helypénz fizetésének kötelezettsége alól felmentette, miből nyilvánvaló, hogy felperes szerződési kötelezettségének meg nem felelt, minek következtében felperes az ez által okozott kárt megtéríteni tartozik. E szerint helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy a szerződésben kötelezett jogi oltalom elmulasztása, tehát a szerződés meg nem tartása következtében felperes kártérítési kötelezettséggel tartozik azokért a károkért, a mit a bérlők az által szenvedtek, hogy a P. községbeli lakósok és mindazok, a kik, vásárrendezők felhívására sátorpénzt fizettek, az alperesek javára eső helypénzfizetés terhe alul menekültek. Felperesnek az az érvelése, hogy az 1886 : XXII. t.-cz. rendelkezéséhez képest az alperesek által szenvedett kárért első sorban csak a községi elöljáróságnak a károsodásra okot szolgáltatott tagjai tartozhatnak vagyoni felelőséggel, nyilván téves, mert jelen esetben a községi biró mint az egyik szerződő fél képviselője járt el, már pedig az 1886: XXII. t.-cz. 86. és következő §-ainak rendelkeziíse csak akkor alkalmazható, ha a károsodás a községi elöljárónak hivatalos tisztéből folyó és közhatósági jellegű intézkedéséből, vagy kötelezettségének megszegéséből következett be, ellenben azokban az esetekben, a melyekben a községi biró a község magánügyeiben mint a szerződő fél törvényszerinti képviselője jelentkezik, és ebben a minőségben jár el, a szerződésellenes intézkedése vagy mulasztása által okozott kárért, a másik szerződő féllel szemben a község a felelős, mert a magánjogi szerződéseknél a biró a község megbízottjának lévén tekintendő, már pedig általánosan elfogadott jogszabály az, hogy a megbízó a megbízottnak, a megbízás korlátait túl nem lépő ténnyeiért és mulasztásaiért, a másik szerződő féllel szemben felelőséggel tartozik. Hasonlóan alaptalan felperesnek az a panasza is, hogy a felebbezési bíróság eljárási szabályt sértett azzal, hogy jól lehet a felek az ügynek csak nyilvános előadás útján való eldöntését kérték mégis szóbeli tárgyalást rendelt, továbbá hogy az ügyet érdemleges határozat hozatala végett az elsőbiróság elé utasította; mert a felebbezési bíróság a S. E. 177. §-ának rendelkezésé-